Brisbane-ből Atzassosszal indultunk el Sydney felé. A görög srác Thaiföldön tanulta ki a koktélkeverés csínját-bínját és abban a reményben jött Ausztráliába, hogy akad valami jól fizető munka. Sajnos hasonlóan a kelet-európaiakhoz neki is gondjai adódtak a vízummal, így felhagyott az álláskereséssel és helyette inkább körbejárta a kontinenst. Brisbane-ben szerzett egy lakóautót, amit Sydney-ben kellett leadnia, mi pedig csatlakoztunk hozzá, hogy enyhítsük az üzemanyagköltségeit. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk és véletlenül sem németek, nagyon megörült. Mint elmondta az utóbbi időben szinte csak fritzekkel utazott, ami - görög lévén - kicsit rontott az utazás hangulatából. Annak ellenére, hogy nem sok közös volt bennünk, azért jó társaságnak bizonyult és kellemesen telt az a négy nap, míg lejutottunk Sydneybe. Már a brisbane-i Lidl-ben kiderült, hogy görög barátunk szeret enni. Rendesen megpakolta a bevásárlókocsit. Nagydarab, szálkás legény volt és állandóan az éhséggel küzdött. E tekintetben, annyival könnyebb volt a helyzetünk, hogy Ausztráliában nagyon sok parkban ingyenesen használható elektromos grillsütő van kiépítve. Atzassos ezeket szemelte ki magának, így számára a nap egyik fénypontja az étkezés volt. Gyakorlatilag végigettük az utat Gold Coast-tól Sydney-ig.

 Gold Coast

Természetesen megnéztük a helyi látványosságokat, rengeteget sétáltunk a homokos tengerpartokon és bejártuk a gyönyörű sziklás és homokos öblöket. Megnéztük a híres byron bay-i világítótornyot, fényképezkedtünk a coffs-harbouri banánnal, beteg koalákat látogattunk meg a port macquaire-i állatkórházban, megünnepeltük az ANZAC katonai emléknapot Bulahdelah-ban, Newcastle-ben pedig Atzassos egyik ausztrál ismerőse tartott nekünk történelemórát a kontinens betelepítéséről.

A kötelező kép

Világítótorony a világ végén

South West Rock

Habár egy kényelmes lakóautóval utaztunk, amelyben simán elalhatott volna 3 ember, azért mi ragaszkodtunk egy kis privát szférához és sátorban töltöttük az estéket. Megjegyzem, Ausztráliában nem szorgalmazzák a vadkempinget, de a főútról letérve rá lehet akadni olyan helyekre, ahol hivatalosan is megengedett a sátrazás. Ebben számunkra felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a wikicamps telefonos applikáció. Utóbb kiderült, nem döntöttünk rosszul a sátorral, a kocsi szivacsaiba ugyanis csípős bogarak, bolhák fészkelték be magukat. Szegény Atzassos hiába fújta be rovarirtóval a fekhelyét, mire megérkeztünk Sydney-be duplájára dagadt a feje.

Sydney-ben egy otthoni barátom, Gábor és kedvese Lilla várt ránk. Igaz pár nappal később ők már el is utaztak Perth-be egy hétre, így ránk bízták a lakást. Hálás köszönet mindezért! Őszintén meg kell, hogy valljam ezen a héten semmit, de semmit nem csináltunk. Egy napra bementünk a belvárosba, megnéztük a felhőkarcolókat, az operaházat, meg egy képgalériát. A többi nap meg inkább csak rövid sétákkal, tévézéssel és a fáradalmak kipihenésével telt. Mire Gáborék visszajöttek már túl sok is volt a tunyulásból, így mikor Lilla kedvesen felajánlotta, hogy tegyünk egy kirándulást a Kék hegységhez, kapva kaptunk az ajánlaton.

A Blue Mountain Sydney-től 100 kilométerre található és valójában egy a folyóktól szétdarabolódott fennsík, amelyet mély kanyonok, völgyek tagolnak. Nevét az eukaliptusz fák kipárolgása által okozott ködfátyolról kapta. Mi Katoombából tettünk egy pár órás sétát, megnéztük a három nővér nevű képződményt, majd leereszkedtünk a sziklák tövébe és ezek aljában jöttünk vissza kiindulópontunkhoz.

A három nővér

Sydneyben tettünk még egy másik kirándulást is a Coogee beach-ről a Bondi beach-ig. A két strandot magas sziklás partszakasz köti össze, gyönyörű kilátással a zátonyokon megtörő hatalmas hullámokra és az öblökben lavírozó szörfösökre.

Coogee beach

Az időjárás azonban kezdte éreztetni, hogy a déli féltekén április végével már beköszönt az ősz. Esélyes volt, hogy ha úgy döntünk, hogy időt - és meglehetősen sok pénzt - nem kímélve még megnézzük Melbourne-t és Tazmaniát, akkor Új Zélandon már a zord téli idő fogad minket. Ezt nagyon nem akartuk, így úgy döntöttünk inkább elhagyjuk Ausztráliát és Sydney-ből egyenesen Christchurch-be a kiwik földjére repülünk. Búcsút vettünk Gáboréktól, és felkészültünk az új kalandokra.