San Fransiscoban igazi kelet-európai Couchsurfing találkozóban volt részünk. Házigazdánk David sokat dolgozott Bulgáriában és sokat utazott a szomszédos országokban, így Magyarországon is. Feleségül is bolgár nőt vett el, majd miután véget ért az Európai Uniós bővítés, ami miatt jogi tanácsadóként ezt az időt ott töltötte, visszaköltözött a párjával Friscoba.

A nyárra felesége két pici ikergyerekükkel visszautazott a szüleihez Bulgáriába és mivel David az egyedüllétet nem szereti, úgy döntött, hogy vendégül fogad pár kelet-európai utazót. Köztünk minket is. Az első estét még csak hármasban töltöttük, ekkor David elvitt minket egy barátja jazzkoncertjére, de a következő napban egy lengyel, majd egy cseh párocska is érkezett, így összeállt a kelet-közép-európai társaság.

Daviddel és a lengyel párral a Zachary's pizzériában

David ügyvédként dolgozott a palo alto-i cégeknek és bár felmerült, hogy elmegyünk egy napra a szilikon völgybe, de sajnos erre nem került sor. Helyette viszont elvitt minket a Berkeley Egyetemre, ahol David olyan alumni diákok után tanult ott, mint az Apple alapító tag Steve Wozniak, az űrmilliomos, excelguru Charles Simonyi, az Intel alapító Gordon Moore, a Unix megalkotói Ken Thompson és Dennis Ritchie és a Dilbert-et életre keltő Scott Adams, vagy akár a híres színész, Gegory Peck is.

Az egyetem területén található ez a csúszda, amelyen Steve Wozniak is biztos lecsúszott előttem.

Mindezek mellett rengeteget mászkáltunk San Fransisco utcáin is. Szerencsére David háza a Noe Valley-ben feküdt, ami annyira nem volt messze a belvárostól, így igaz kellett egy kiadós séta, de aránylag gyorsan elértük a kínai negyedet, a Chinatown-t, a kikötőt, de a másik irányba a Golden Gate Parkot és Botanikus Kertet is.

Természetesen a legnagyobb élmény az a kikötő. Mi az Oakland Bay hídtól kezdtük a sétánkat és beesteledett, mire eljutottunk a Fisherman’s Wharf-ig. Rengeteg üzlet, étterem, kiállító-terem található az egyes mólókon. Óriási a nyüzsgés és sok az érdekes látnivaló. Ahová mindenképp érdemes elmenni az a 39-es móló (PIER 39). Viccesek az itt árusított balkezes termékek például, de engem igazából a tengeri kagylókból készített csodálatos dísztárgyak fogtak meg. A móló végénél több úszó stégeken tucatnyi kaliforniai fóka szokott pihenni, ami remek fotótéma az erre sétálónak.

A szomszédban a tengerészettörténeti parkban számos régi hajó látogatható meg, de innen remek a rálátás a híres Alcatraz-ra is. Messziről a Golden Gate híd is látható, persze csak szép időben. Gyakran megesik (velünk is), hogy a gyönyörű napsütésből hirtelen belesétál az ember a semmiből előtűnő hűvös ködfelhőbe. Így a kikötő környékén nem árt még nyáron is rétegesen öltözködni.

Érdemes betérni a Musée Mécanique nevű kiállítóterembe, ahol rengeteg régi, de még ma is működő játék-automatát próbálhat ki az ember.

Édesszájúaknak itt van a híres Ghirardelli csokizó, ahol nemcsak megkóstolhatja az ember a finomságokat, de megismerkedhet a csokikészítés egyes folyamataival is.

Kicsit elhagyva a kikötőt nem messze található a híres kanyargós Lombard Street.

Második nap David kirakott minket a Golden Gate Park-nál, ahol javaslatára meglátogattuk a de Young múzeumot, amely többek között érdekes kortárs művészeti kiállításnak is helyt ad. Mellette található egy természettudományi múzeum (Californian Academy of Science), viszont mi inkább a Botanikus kertet választottuk, amely igen gazdag és egyedi növénygyűjteménnyel büszkélkedhet.

A Botanikus Kert egyik lakója ez a kis kolibri is.

Sétáltunk egyet a park mellett található 9th Avenue-n is. Az utca és annak környéke az Inner Sunset felkapott szórakozó és pihenő negyed, ahol a számos étterem kávézó és klub mellett sok érdekes butik, zene-, művész- és dohánybolt is található.

San Fransisco utcáit járva feltűnt, hogy gazdagság ide, jólét oda, rengeteg a hajléktalan. A kapualjakban meghúzva magukat, nagyon sok helyen futottunk bele nemcsak idősebb, de fiatalabb, feltehetően alkohol és kábítószerfüggő nincstelenbe. Hiába, a liberális eszmék és a hippi-kultúra fellegvárában sokan a szabadság fogalmát összetévesztik a hedonista életvitellel. A mértéktelen élvhajhászás és az erkölcsi züllés eredménye pedig, hogy a könnyebb és szabad élet helyett a szenvedélyek rabjává válnak az emberek. Természetesen nem keverendő ide azok, akik az elmúlt évek gazdasági válsága következtében veszítették el állásaikat és jutottak az utcára. Különösen annak fényében nehéz itt otthont találni, hogy az ingatlanárak New York mellett talán itt a legmagasabbak az USA-ban. Ugyanakkor az a tény, hogy a szociális juttatások aránylag magasak, jók az éghajlati viszonyok és könnyű drogot keríteni, vonzza a link és bűnözésre hajlamos alakokat.

Beszédes grafiti

A bűnügyi adatok számát növelte egy itt élő kedves ismerősünk kocsijának feltörése is. Évának egy biatorbágyi barátunk említette, hogy épp erre járunk és sikerült úgy alakítanunk a programjainkat, hogy az utolsó délutánt közösen tölthettünk. Mesélt a nehéz kezdésről, amin a külföldi bevándorlónak általában át kell esnie, mesélt a magyar közösségek támogatásáról és mesélt az amerikaiak nyitottságáról és befogadó-kézségéről is. Ő említette autójának feltörését és a nem túl barátságos külvárosi, oaklandi lakóhelyének bűnügyi statisztikáit. (A Forbes magazin szerint Detroit és St. Louis után Oakland a 3. legveszélyesebb város az Egyesült Államokban.)

Mindezek után nagyon megfogott Éva pozitív hozzáállása és energikussága, amivel a mindennapokat élte/éli. Csodáltam, hogy képes volt hátrahagyni addigi életét, feladni egzisztenciáját és távol a már felnőtt gyermekeitől, egyedül újrakezdeni egy teljesen idegen világban. A közösen eltöltött idő alatt tettünk egy kirándulást az Öböl bejáratához Land’s End-hez, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az óceánra és a Golden Gate hídra is, majd mutatott egy tök jó éttermet, ahol egy finom csülökkel alaposan megtömtük a bendőnket.

Évával a Golden Gate előtt

Miután Éva kitett minket David házánál sok sikert kívántunk egymásnak. Csakhamar házigazdánk is hazaért a munkából, és volt olyan kedves, hogy estefelé kivitt még minket a repülőtérre. Megköszöntük kedvességét, tőle is búcsút vettünk és felkészültünk a hosszú útra Washington DC-be.