Az éjszakai utat Kermánba VIP (Very Important Passanger) busszal tettük meg, ami annyit jelentett, hogy az utasok nem szorongtak, mivel a székek, vagyis inkább a kényelmes lábtámaszos műbőr fotelek ritkábban voltak elhelyezve. Az indulás után vacsorára előre csomagolt, de ízletes ételt (rizst és sült csirkét) tálaltak és a busz elején és közepén felerősített televízión iráni szociodrámát vetítettek nekünk. Ha az utóbbi nem is, de a korábban említett dolgok mindenképp felmelengették a pályaudvari várakozástól megfáradt lelkünket.

Maga Kermán, Shiraznál is nagyobb csalódást okozott számomra. A fejlődő, iparosodásra törekvő város, mintha szerette volna a régmúlt nyomait eltűntetni. A belvárosban nem sok szépet találtunk. Megszámlálhatatlan iráni bank található egymás mellett, az összkép mégis inkább egy lepusztult londoni külső negyedre hasonlított. Az is igaz, hogy hétvégén érkeztünk, úgyhogy a lehúzott kirakatok közt bolyongva nem is nagyon tudtunk mit csinálni.

Kermán városközpontja szünnapkor

Elsétáltunk a kermáni Péntek mecsethez (Masjed-e Jameh) és végigmentünk a régi bazársoron is. de mindezt egy délelőtt alatt letudtuk.

Tér a bazársor mellett

Bezárt a bazár

A beludzsiak száma Kermánban már jelentős, így az utcai népek kedvessége is visszafogott volt. Sajnos egy pisztáciaárusnak sikerült is a szokásosnál magasabb árat kérnie a portékájáért, ami kis visszatetszést váltott ki belőlünk. Ugyanakkor riál ügyileg is volt egy kis afférunk, miután a sok bank mellett, egy délelőttömbe került, hogy jó rossz árfolyamon dollárt tudjak váltani.

Sokat gondolkodtam, hogy vajon érdemes-e a Kermántól 100 km-re lévő Bam történelmi városát megnézni, ugyanis 2003-ban egy hatalmas földrengés pusztította el az agyagból épített fantasztikus erődöt, valamint az azt övező óvárost. A katasztrófa során 31 ezer ember is életét vesztette. A restauráció ugyan elkezdődött, de mégis sokan azt mondták, hogy az újjáépített város már sosem lesz a régi.

Bam a földrengés előtt és után

Miután találkoztunk pár német fiatallal, akik azt javasolták, hogy nézzük meg a közelebbi erődöt Rayenben, amely bár kisebb, de hasonlóan érdekes látványosság, úgy döntöttük, hogy a Kermánra szánt második napunkon oda fogunk ellátogatni.

Rayen erődje

A buszpályaudvarról fejenként 50 ezer riálért jutottunk el a kősivatag közepén fekvő városkába. A másfél órás zötykölődés viszont megérte a fáradtságot. (Jó tanács: ne üljünk a busz első üléseire, mert az ember infarktust kap a sofőr vezetési stílusától.)

Mivel az erődöt kevesen látogatják, szinte egyedül bolyongtunk a századok során megviselt, de még így is épségben megmaradt erődítmény falai és az egykori helytartó többszintes palotájának lakóhelyiségei közt.

Azt nem tudom, hogy Bam jelenleg milyen állapotban van, de remélem, idővel helyre tudják állítani. Addig is minden erre járó kalandornak figyelmébe ajánlom Rayen fantasztikus erődjét.