Udaipurban annyira elkényeztettek minket, hogy azt hittük ezt már nem lehet überelni. Hát Abighnának (Abi-nak) sikerült Chittorgarhban. Az ötvenes éveit taposó 2 gyermekes Abi családja Jaipurban élt, ő viszont nem olyan rég pénzügyi vezetőként Chittorgarhba került egy üzembe. Az üzem 100-150 munkást alkalmaz és napi 24 órában, ezerszámra ontja a műanyagzsákokat a város hatalmas cementgyárának. Volt szerencsénk megtekinteni az üzemben a termelés minden fázisát, sőt Abi a tulajnak is bemutatott minket. A sok munka és a feszített tempó azonban megkövetelte tőle, hogy állandó készültségben álljon és bármikor naprakész jelentéssel lássa el menedzsmentet, így Abi heti 70 órában tolta az ipart. Nem tudni, hogy vendéglátónk itt vált a munka rabjává, vagy már előtte is a megszállottja volt, de mindenesetre kevés ideje jutott a családjára, akikkel csak esténként skype-n tartotta a kapcsolatot.

Mivel Abi családja távol volt, ő pedig egyedül lakott egy többszobás, kényelmes házban társaság nélkül, kevés szabadidejét couchsurfingesek hosztolására fordította. Így kerültünk mi is a képbe.

01_1.jpg

A chittorgarhi erőd

Péntek délután érkeztünk a közeli chanderiyai vasútállomásra, ahol Abi már várt minket. Kocsijával egyenesen a híres chittori várba vitt minket. A 7. században épült erőd a legnagyobb Rajasthanban, összesen 2,8 km2 alapterületű. Az erődítmény, amely nevét Chittrangad Mauryan rajput uralkodóról kapta, egy 180 m magas sziklás fennsíkra épült, így gyönyörű a kilátás a fal tövében elterülő városra. Mi miután egy rövid csatangolás után megcsodáltuk a gyönyörű naplementét, beültünk egy a Rana Kumbha palota falai közt megtartott fényshowra, amely révén megismerkedhettünk az erőd hányattatott múltjával és hőseinek mitikus történetével.

02_1.jpg

Naplemente a várból

A fellegvár, amely a Rajput birodalmat irányító Mewar dinasztia birtokában volt, mind a mogul, mind a szomszédos uralkodók támadásainak ki volt téve. A századok folyamán három nagy és végzetes ostrom is érte az erődöt, amely mind a katonák, mind a várban élő asszonyok tragikus halálát jelentette.

Az első ostrom 1303-ban történt, mikor a delhi szultánja a szépségéről híres Padmini királynőt szerette volna háremébe hozni. A vár és a királynő ura, Rana Ratan Singh felismervén a túlerőt megpróbálta lecsillapítani Khilji szultánt és megengedte, hogy egy pillantást vethessen gyönyörű feleségére, pontosabban csak annak tükörképére. Ez azonban csak tovább fokozta a szultán vágyát. Galád módon elfogta a táborában vendégeskedő Rana-t és megzsarolta Padminit, hogy legyen a háremhölgye. A királynő engedékenységet mutatva elindította kíséretét a táborba, azonban udvarhölgyei helyett 700 felfegyverzett katona bújt meg a hordszékek függönyei mögött. A mentőakció azonban nem sikerült, a szultán katonái utolérték a menekülő királyt és az a hősies harcban életét vesztette. A szultán mindezek után elindította az ostromot a vár ellen, hogy elfoghassa a királynőt, az azonban mikor már az erőd veszni látszott az udvarhölgyeivel egyetemben a rabság helyett inkább az ún. jauhar-t, azaz a rituális öngyilkosságot választották és tűzbe vetették magukat.

1535-ben a gujarati szultán támadta meg az erődöt. Miután a hosszú ostrom alatt elfogyott az élelem a várban, 3200 rajput katona rohant ki a várból a biztos halálba, míg odabent 13000 nő és gyermek követtett el jauhar-t.

33 évvel később újra megismétlődött a szomorú tradíció. 1567-ben az Akbar nevezetű mogul uralkodó támadta meg Chittort. Mikor már látszott a város veszte a nők és gyermekek elkövették a jauhar-t. Másnap pedig 8000 dühös, elkeseredett és mindenre elszánt rajput katona lovagolt ki meghalni mogulok kardja által.

A legutóbb említett csata után a Rajputok felismerték, hogy Chittorgarh nem a legszerencsésebb hely, így áthelyezték székhelyüket Udaipurba és így az erőd jelentősége erősen visszaesett. Ma nagy része már teljesen elhagyatott, sok romos épületet benőtt a növényzet és a gaz. Nekünk is nagy szerencsénk volt, hogy Abi szombaton épp szabad volt (telefonja persze állandóan csengett) és kocsijával körbe tudtuk járni a hatalmas várat meg-megállva a fontosabb épületeknél.

Még péntek este naplemente előtt megnéztük a Meera templomot. Nevét egy a XVI században élt Rajput hercegnőről, Meera Bai-ról kapta. aki már gyerekkorában elkötelezett híve lett Lord Krisnának. Életét férje halála után végképp az istenségnek szentelte, nyilvánosan együtt táncolt és énekelt mindazokkal, akik osztoztak Krisna iránt érzett odaadásában, esténként pedig szeánszokra osont a chittori várból mindannak ellenére, hogy a királyi család rosszallotta ilyen mértékű rajongását. Számtalan verset is írt Krisna dicsőítésére, így a hindu költészet egyik jelentős képviselője is lett egyben. Misztikus eltűnését az istenséggel való egyesülésnek tulajdonítják. Mikor rokona, Udai Singh vissza akarta vitetni a remeteként élő nőt a család otthonába Mewarba, Meera Bai megkérte, hogy még egy éjszakát hagy töltsön a templomban. Reggel, mikor kinyitották az előző este rácsukott ajtót, hűlt helyét találták, egyedül szárija hevert Krisna szobra előtt a földön.

03.jpg

A krisnás Meera templom

Aznap este még meglátogattunk egy másik vallásos nevezetességet a Kalika Mata templomot, amely Káli, azaz a halál és az újjászületés istennője számára lett felszentelve a XIV. században.

04_2.jpg

Kalika Mata templom

Nem messze innen helyezkedik el a Vijay Stambh, amely Maharana Kumbha király 1440-ben Malwa és Gujarat mogul uralkodója felett aratott győzelmének állít emléket. A kilencemeletes, 37 méter magas toronyba szombaton mi is feljutottunk megmászva a 157 lépcsőt és többször beverve a kobakunkat a szépen faragott mennyezetbe. A kilátás felejtős, az ablakokat rácsok védik attól, hogy bárki is kiessen, akár szándékosan, akár véletlenül.

05_1.jpg

0.jpg

08_1.jpg

A Győzelmi torony: Vijay Stambh

Egy másik torony is található az erőd területén. Ennek neve Kirti Stambh. Hét emeletes és a XII. században egy jainista kereskedő építette. Ezt mi csak kívülről csodáltuk meg, mert mire eljutottunk ide már esteledett, viszont sikerült megnéznünk egy jainista templomot. A jainisták számára a legfontosabb parancs az élet tisztelete és ki nem mondott céljuk a nirvána elérése. A keményvonalasok lábuk előtt kis seprűvel tisztítják meg a helyet, ahová lépnek és kendőt tesznek a szájuk elé, nehogy eltapossák, vagy belélegezzék az apró élőlényeket. Mondanom sem kell, vegák, sőt még olyan zöldséget sem esznek, ami a növény életét veszélyeztetné, így répa, hagyma, krumpli kizárt. A kb. 10 milliós vallás képviselői főként szellemi munkások, azaz kereskedők, bankárok stb., azaz pénzük van dögivel.

09_1.jpg

A jainista torony: Kirti Stambh

Érdemes megnézni Padmini királynő palotáját is. Itt található az a terem, ahol két tükör segítségével a palota ablakán keresztül megláthatta a szultán a szépséges Padminit.

14.jpg

Padmini palotája...

15.jpg

... és a tükrök, amiben a királynőt láthatta az ablakon keresztül a szultán.

Továbbá említésre méltó még a várban a Rana Kumbha palota, ami sajnos már igen romos állapotban van. Ez volt a szülőhelye az Udaipurt alapító Udai Singh-nek, aki Chittorgarh 53. uralkodója volt. Életének megmentése szintén a rajput emberek heroikus viselkedésére utal. Történt ugyanis, hogy csecsemőkorában nagybátyja életére tört, dadája, Panna Dhai viszont megmentette. Mikor hallotta a dada, hogy az uralkodó nagybátyja milyen szándékkal közelít a várba, a bölcsőben lévő fiatal herceget saját gyermekével cserélte ki, kitéve őt így a zaklatott nagybácsi halálos tőrének. Udai Singh-et pedig egy gyümölcsös kosárba rejtve menekítette ki az erődből.

A palota amúgy lakhelye volt a krisnás Meera Bai-nak is és ez volt az a hely is, ahol Padmini öngyilkosságot követett el udvarhölgyeivel.

12.jpg

Rana Kumbha palota

Abi elvitt minket az erőd egykori vadasparkjába is, ahol egykoron az uralkodó család tagjai vadásztak. Ma már belepte a dzsumbuj és pár vad őzön és majmon kívül nem nagyon van érdekesség benne. Igaz a kapuőr azt mondta, hogy pár hete garázdálkodott itt egy párduc, de mi sajnos/hálistennek színét sem láttuk. Az erdő végében lévő várfalról viszont szép a kilátás, ugyanakkor Abi felvilágosított minket, hogy ha a Ranthampore nemzeti parkba megyünk, hasonló kép fogad majd minket. (Ezt sajnos kihagytuk, de erről majd később.)

16.jpg

A vadaspark, vagy Ranthampore?

Vasárnap Abinak be kellett mennie dolgozni. Csatlakoztunk hozzá és mint említettem körbejártuk a zsákvarró üzemet, megismerve így a szakma csínját-bínját. Jó volt megtapasztalni, hogy hiába vagyunk Indiában, itt is egy műszakilag és munkavédelmi szempontból is fejlett gyárba sikerült botlanunk.

19.jpg

20.jpg

18.jpg

Abi és Zsuzsa a zsákgyárban

Miután meguntuk a vizitet hazavitettük magunkat az egyik sofőrrel és megvártuk Abit, hogy végezzen a teendőivel. Késő délután volt mikor felszálltunk ugyanarra a vonatra, amelyről két nappal előtte leszálltunk. Nem Ranthampore-ba mentünk, mert oda már nem kaptunk jegyet, hála az indiai vasúttársaság misztikus működésének, helyette egyenesen Jaipurt vettük célba. Késő este érkeztünk és nem volt szívélyes a fogadtatás, de ez már egy másik történet…

süti beállítások módosítása