Vigyázat csalok!

2014.01.28. 14:30

Az alábbi eset egy kedves ismerősöm ismerősével történt meg, de annyira tanulságos, hogy muszáj leírnom, már csak azért is, hogy mások ne essenek ebbe a csapdába.

Köztudott, hogy Indiában a brit megszállást követően (bár lehet, hogy már előtte) a népek tökélyre fejlesztették a fehér ember átverését. Itt gyorsan megtanulja mindenki, hogy nincs ingyen ebéd, sőt azt is, hogy extra felárat kell fizetni érte. Az ismerősöm is megtapasztalta ezt sajnos a maga bőrén. Az történt ugyanis, hogy Delhiből szeretett volna eljutni Bikanerba egy reggeli vonattal. A jegyet a társaival együtt meg is vette a szállodán keresztül és miután kicsekkolt onnan a korai órákban, kényelmesen elindult a barátaival, hogy egy motoros riksát szerezzen a külvárosi pályaudvarra. Paharganj fő utcája végén, amely éppenséggel egy másik vasútállomáshoz vezet ki, több tuk-tukkos is felajánlotta szolgálatát. Már épp egy heves vitába bonyolódtak a sofőrrel a szolgáltatás ellenértékét illetően, mikor egy kedves indiai úriember megszólította őket felajánlva segítségét. Az illető, amint megtudta, hogy Bikanerba készülnek és a jegyre is vetett egy pillantást, sajnálattal világosította fel a társaságot, hogy a jegy önmagában nem érvényes, ún. Boarding Pass kell hozzá és bizony jobban teszik ha szereznek hozzá ilyet, mert ennek hiányában több száz dolláros bírságot róhat ki rájuk a kalauz.

A kedves indiai azt javasolt, hogy menjenek a Connaught Place-re, mivel az ott található hivatalos tourist office kiállítja számukra a szükséges igazolást. A csapat kissé kételkedve úgy döntött, hogy mivel úgy is szemközt található a főpályaudvar elmennek oda és megkérdeznek valami hivatalos személyt mindezek alátámasztására. Az illető kicsit sértődötten, de kedvesen csóválta fejét mondva az ottani iroda még nem nyitott ki, de ha gondolják, nézzenek utána. A csapat el is indult az állomásra és hamarosan összefutottak egy vasúti alkalmazottal, aki a csomagokat ellenőrizte a bejáratnál. A kérdésre, miszerint valóban kell-e Boarding Pass, az ember buzgón bólogatott és elmondta, hogy e nélkül bizony 400 dolláros büntetést várható, így mindenképp menjenek egy tourist office-hoz beszerezni az irományt. Azt is mondta, hogy az itteni iroda zárva van, így a Connaught Place-en van az egyetlen, ami elérhető. Az ismerősöm ismerősei még ekkor is bizonytalanok voltak, hátrahagyták a fazont és felmentek az állomás második emeletére, amerre egy kirakott tábla a tourist office-t jelezte.

Az emeleten az iroda valóban zárva volt és megkérdezve az egyetlen embert, aki a folyosón téblábolt szintén ugyanazt az információt hallották. El kell menni a Connaught Place-re, mert egyébként 400 dolláros büntetés elébe néznek. Mindezek után már tényleg megbizonyosodtak, hogy szükség van arra a Boarding Pass-ra, azonban a vonat indulása már igen közeledett és addig az iroda mellett el kellett volna jutniuk a másik, közel félórás kocsikázásra lévő pályaudvarra . A fickó azonban, akit megkérdeztek, igen kedves volt. Segített nekik taxit fogni, sőt még a tarifán is sikerült alkudni és felajánlotta, hogy elmegy és segít a szegény késésben lévő turistákon.

Az irodához érve a kissé ideges csapat megtudta, hogy sajnos egy órával az indulás előtt már nem tudnak kiállítani Boarding Pass-t, így ezzzel a vonattal már úgy tűnik nem tudnak elmenni, viszont, ha mindenáron el akarnak még aznap jutni Bikanerbe, az iroda szívesen segít egy délutáni járatra komplett jegyet szerezni, igaz az így, egy kicsit drágább lesz. A társaság ekkor komolyan ledöbbent és úgy döntöttek, hogy ha még korán is van, de telefonon mégiscsak megpróbálják elérni a szálloda menedzserét, aki a jegyet szerezte, és panaszt tesznek / tanácsot kérnek tőle. Épp várták, hogy valaki válaszoljon a hívásra, mikor az ügynök még egy kis türelmüket kérte, hogy próbát tehessen a számítógépen a Boarding Pass kiállítására. Hamarosan örömködve jött, hogy sikerült, ki is nyomtatta őket. Fejenként 1000 rúpia less a költség. Kicsit sokallva az összeget, a csapat végül is kénytelen kelletve kifizette az összeget és kezükben a dokumenttel, morgolódva a pályaudvar felé vették az irányt.

Végül is időben elérték a vonatot és sikerült felszállni rá, ahol a kalauznak mutatva az irományt, az furcsálkodva tájékoztatta őket, hogy semmilyen Boarding Pass-ra nincs szükség. Ennek létezéséről ő még sosem hallott…

süti beállítások módosítása