Koh Lipéről motorcsónak juttatott át minket Langkawi szigetére. Eléggé szorultunk az ún. "speed boat"-on, pedig csak tízen váltottunk jegyet Malajzia legészakibb szigetére. És bár a helyszűkét megoldottuk úgy, hogy felváltva vettünk levegőt, a be-becsapódó hullámokat már sehogy sem tudtuk kivédeni. Igaz, nem is nekünk okoztak gondot, hanem inkább a mellettünk ülő német lánynak, aki azt hitte, hogy végre befejezheti a Koh Lipén elkezdett romantikus ponyvaregényét.

Köszönhetően a szembe hullámokra fittyet hányó sofőrnek kevesebb, mint másfél óra alatt letudtuk a két sziget közötti kábé ötven kilométeres távot. A kikötőből a kis furgonnal elkanyarodtak velünk a bevándorlási hivatalba, ahol gyorsan lerendeztük a pecséteket és már robogtunk is tovább a reptér közelében fekvő egykori halászfaluba Cenangba. Nem tudom, hogy még a kínai újév miatt, vagy csak egyszerűen főszezon volt, de a szálláskeresés nem ment egyszerűen. Gyakorlatilag az összes hostel telve volt és a Malajziában oly népszerű homestay-eknél is sorra pofára estünk. Végül nagy nehezen sikerült az igényeinknek megfelelő helyet találni, amely alig pár ugrásra volt a helyi piactól. Kihasználva az éppen megtartott csütörtöki night market-et a vacsoránkat már ott vadásztuk össze. Így sikerült megismernünk a gyümölcsök királyát, a durián-t. Híre megelőzte a szagát, amely bár elsőre nem tűnt annyira durvának, későbbiekben már mindenhonnan kiüldözött minket. Az első falatok után amúgy nekem még be is jött a nyálkás húsa, azonban senki nem figyelmeztetett arra, hogy az íze annyira intenzív, hogy azt még tíz perc után is érezni fogom...

"A király"

Miután a kóstolót leöblítettem egy kávés shake-kel, amely a későbbiekben az egyik kedvencem lett, elhagytam a többieket és kistoppoltam a reptérre, hogy fogadjam bátyámat, aki három hétre csatlakozott a csipet csapathoz. Tamás a társasága mellett életmentő pakkot is hozott: szarvasi kolbászt és pálinkát. Igaz, segített is elfogyasztani, de azért felemelő volt addig a pár napig a hazai ízeket tolni a durián helyett.

Bár a közelünkben egy hosszú homokos part nyúlt el, mi Langkawin mégis inkább az aktív pihenést választottuk. Béreltünk két motort és körbejártuk a szigetet. Erősen nyomják a Sky Bridge nevű kilátót, mint Langkawi "number one" látványosságát, azonban szerintem nem volt egy akkora szám. Hozzáteszem, maga a híd felújítás miatt le is volt zárva. Csak szólok, ha ne adj isten, valaki pont emiatt menne a szigetre a közel jövőben.

"Javítják. Ilyenkor izgi rámenni"

A tengerpartot illetően Langkawi csalódást okozott számomra. Persze Koh Lipe magasra tette a lécet, így az elvárásainknak nehéz is lett volna megfelelnie, de én mégis vártam arra, hogy valamelyik strandon csak-csak belefutunk a hófehér homokba. Örültem volna, ha a bátyó is megéli a paradicsomi hangulatot. A tengerpart azonban meglehetősen koszos volt, sok volt az eldobott palack, a víz pedig egyáltalán nem volt átlátszó, korallnak nyomát sem láttuk. A távolban tankhajók jöttek-mentek és bár a közelben volt egy cementgyár a homok sehogy sem volt olyan finom szemcséjű...

A kókusz remek kugligolyó

Bár nem is értem miért kerestem fehér homokot a Black Sand Beach nevű strandon...

Végül a sokadig próbálkozás után sikerült a Four Seasons Hotel mellett egy egész elfogadható tengerpartot találni. Bár a homokot érezhetően teherkocsikkal vitték oda, azért kicsit mégis a thai partokra emlékeztetett.

Four Seasons: megérdemli a reklámot!

Az emberek kedvessége viszont cseppet sem emlékeztetett a Thaiföldire. A parton találkoztunk egy mosolygós családdal, akik azonnal meginvitáltak minket a helyben rendezett szülinapi partira. Bár akkor még nem tudtuk, de ott kóstoltunk először ráját, amelynek a húsa nagyon emlékeztet a haléra, a szúrós szálka helyett azonban könnyen elrágható porcot talál az ember.

Fotóversenyt rendeztünk egy elcsípett naplementénél

Ami igazán megfogott a szigetben az a buja természet. Igaz nem túráztunk, de lehetőség lett volna rá. Crazy monkey-k persze minden felé vannak, de az út mentén a fákon láttunk langurokat is, amelyek tökre olyanok voltak, mint a gibbonok. Mehettünk volna krokodilfarmra, vagy aquáriumba is, de mi ezeken már rég túl voltunk és Tamást is sikerült meggyőzni, hogy mindezekre még lesz mód Malajzia többi részén is...

Egy félénk Dusky langur

A helyiek igen barátságosak

"Immáron négyen"