Ma itt maradtunk Namche Bazarban. Ha nem mondtam volna Lucknak, az úgynevezett vezetőnknek, hogy szükségünk lenne akklimatizálódásra, simán továbbvitt volna minket pihenés nélkül. Délután azért tettünk egy két órás sétát a közeli domb tetejére, de totál kikészültem. Alig kaptam levegőt, úgy kellett négykézláb csúsznom-másznom, percenként megpihenve. A többiek ott röhögtek rajtam. Nem tudom, hogy ők, hogy csinálják, de ha nálam nem változik a helyzet a végén még vissza kell fordulnom.

Namche Bazar felülről

A domb tetejéről végre megláttuk a messzeségben a Mount Everestet. Felemelő látvány volt. Bár ezzel ki is van pipálva, akár vissza is fordulhatnánk, a tetejére úgy se fogok felmászni.

A Csomolungma

Este bevásároltunk a helyi boltokban csokival, meg levesporral. Itt még aránylag olcsó, így feltöltöttük a készleteket. Vettünk narancs és feketeribizli ízesítő port is, mert a klórozott, felforralt víz magában pocsék. Gáz, hogy így suttyomban kell vizet forralni a szobában, de nem győznénk anyagilag ennyi vizet venni. Vettem egy túrabotot is, hátha segít a mászásban.

Felszállópálya a Himalájában

A bevásárláskor találkoztunk az öreg angollal, meg azzal a holland sráccal is, akivel együtt foglaltuk még le a repülőjegyet Pokharában. Úgy tűnik, összebarátkoztak.