Zaklatott jaipuri tartózkodásunk után alig vártuk, hogy végre valahára eljussunk Goára és a megváltást adó hűs tengervíz után elnyújtózhassunk egy kényelmes nyugágyban, jéghideg shake-t iszogatva. Nos, ehhez még egy 30 órás vonatozáson kellett túlesnünk, ami azért is jelentett problémát, mert vonatjegyünk nem volt visszaigazolva (confirmed), azaz nem volt ülőhelyünk. Ezt még a Békéscsaba-Keleti gyorson elviselem, de a Jaipur-Thivim expresszen több  mint kényelmetlen. A pályaudvaron álldogálva megkörnyékeztünk egy fiatal, szimpatikusnak tűnő srácot, hátha tud gyógyírt a bajunkra. Miután egy rövid bájcsevej után kiderült, hogy újdonsült barátunk, Richie hasonlóan ülőhely nélkül vár a vonatra, kissé elszontyolodtunk. Azonban hamar rájöttünk, hogy egy rutinos rókával hozott össze minket a sors, mivel Richie már többször megtette sima várólistás jeggyel az utat és megnyugtatott minket, hogy most sem lesz földön alvás. Szerencsénk is volt, mivel olyan kupéba kerültünk, ahol egy kedves család, látva, hogy kezdő külföldiek vagyunk, önként felajánlották az egyik fenti ágyukat éjszakára. Richie is aktivizálta magát és 600 rúpiáért még bevadászott két fekvőhelyet a kiszolgáló személyzettől. Így felváltva bár, de tudtunk egy kicsit aludni a hosszú úton.

Megérkezve Thivin állomásra, fix áras taxival zötykölődtünk be Anjunába, ahol újra Richie segítségét kérve sikerült egy aránylag tiszta és olcsó szállást kapnunk közel a tengerparthoz. A srác, amúgy szintén Anjunában lakott, ahol ékszertervezőként kereste a kenyerét. Mivel szabadideje volt, mint a tenger, sokat lógtunk együtt abban az öt napban, amit Goa eme legfelkapottabb üdülőfalujában töltöttünk.

Anjuna az egyik legszebb és legfelkapottabb tengerparttal rendelkezik Goán. A parton bárok és szórakozóhelyek sora kínálja a bulizást és a kikapcsolódást az orosz turisták számára. A tenger és környezete hála az égnek nem olyan szemetes, mint azt rajasthani tapasztalataink alapán vártuk, de azért kilós patkánnyal itt is összefutottunk. A lakosságon belül - a portugál kolonizációnak köszönhetően - itt sokkal nagyobb arányt képviselnek a keresztények, mint India más részén. Szembetűnő, hogy a portugálok mennyire a minőségi gyarmatosításra helyezték a hangsúlyt, szemben az angolokkal, akik csak a meghódítottak kifosztásában láttak perspektívát. Található pár szép korabeli templom is a közelben, így a St. Michael's Church is, de ha valaki igazán régi kulturális emlékeket akar látni, annak Old Goa városába érdemes mennie, ahol a Se katedrális mellett több templomot és a közeli Fort Aguada-t is megnézheti.

St. Michael's Church

Anjuna azonban inkább az önfeledt mulatozásról és a kőkemény trance partykról ismeretes. Ebbe nekünk is volt szerencsénk belekóstolni, mikor Richie megmutatta kedvenc szórakozóhelyét valahol a dzsungel mélyén. És ha már az önpusztításról van szó. Két dolog, ami nagyon fontos. Goán lehet kapni a világ egyik legjobb és legolcsóbb rumját. A neve Old Monk. Egy üveg kb. 180 rúpia, kevesebb, mint 700 Ft.

A legjobb sör Indiában

A másik. Rengetegen árulnak füvet. Csak az nem talál magának, aki nem akar. Viszont hallottunk olyat, hogy a díler, aki eladja neked, hamar szól is a zsaruknak, hogy aztán azt a nem kevés pénzt, amit a rendőrség korrumpálására fizetsz, szépen elosszák. Szóval csak óvatosan…

Felejthetetlen élmény amúgy Anjuna éjszakai piaca az ún. „flea market”. Rengeteg haszontalan, de érdekes dolgot lehet itt venni, kezdve a hamisított Adidas pólótól a hamisítatlan goás cuccokig. Kézműves áruk és szuvenírek minden mennyiségben, de már csak a sokadalom miatt is érdemes elmenni. Megéri.

Megéri még robogót is bérelni. Olcsó és könnyű így körbejárni a környéket. Forgalommal vigyázni! Hosszabb távra azét érdemes már taxit fogadni. Mi Margao-ba akartunk eljutni, mivel a vasúttársaság trükkös jegyfoglalásának köszönhetően csak innen tudtunk vonatot találni vissza Agrába. Mikor megtudtuk, hogy legalább háromszor kell buszt váltani, inkább az olcsóbb és egyszerűbb taxi mellett döntöttünk. Hát egyszer élünk.

Még egy momentumot megjegyeznék Margaoval kapcsolatban. Van ott egy szép magasvasút az ún. „Skybus Metro”, amely tartópillérei közel 1,6 kilométer hosszan nyúlnak el a városban. A vaskos betonpillérek nem nyújtanak valami szép látványt, de az ember az gondolná, hogy legalább hasznos. Hát nem az! 2004-ben építették és rögtön a tesztvezetés során baleset történt. Egy ember meg is halt. Lezárták és azóta eszi a penész, amiből Goán sok épületnek kijut. Ezt csa azért említettem, hogy tudjuk, máshol is vannak felesleges, korrupció gyanús, halódó projektek, nemcsak kis hazánkban.

A Goa zene kedvelőinek pedig szeretettel küldöm az alábbi mixet. De vigyázat, hosszú, csakis munka közben hallgatandó!