Karsból Huseyn segítségével jutottunk el Igdirbe. Kedvesen felajánlotta, hogy szálljunk meg nála és hagyjuk a Dogubayazitba tartó buszt a fenébe. Úgyis kezdődik a Bayram és nem tudunk semmit se csinálni a következő két napban. Azonban nem akartunk visszaélni egy török rendőr vendégszeretetével és amúgy is abban a hitben voltunk, hogy Memet vár minket. Akkor még nem tudtuk, hogy Memet és barátja, aki szintén Memet, valóban vár minket. Így a következő két este a kurd vendégszeretetről szólt.

A kurd vendégszeretet = Sok-sok ánizspálinka + Sok-sok éneklés és tánc + Oroszos szájrapuszi

Másnap(osan) a közeli Ishtar Pasha Palace-t látogattuk meg. Gyalog mentünk, azonban az út nem volt túl kellemes köszönhetően a beszólogató utcakölyköknek. (Iránból visszatekintve hatalmas különbség van aközött, hogy valaki hávárjút, vagy fákjút kiált oda az út túloldalról.)

Ishtar Pasa palotája felé

Ishtar Pasa Palace a távolból

A bejárat

Mindazonáltal a kurdok igenis kedves emberek és jó barátságot kötöttem Memettel és különösen Memettel. Utolsó este ugyanúgy előkerült a pálinkásbutykos és a korábbiakhoz hasonlóan remekül szórakoztunk. Memet kurd dalokat énekelt nekünk és jövőbeli útitársunknak Zsuzsának is. (Ahogy lejött nekünk, hiába volt Memet házas, sokat adott a szabad szerelemre. Teljesen belelovalta magát, hogy ő is eljön majd Indiába, ahol majd Zsuzsa csatlakozik hozzánk. Az elkövetkező találkozásig egy kedves dallal szeretett volna üzenni neki.

Zsuzsa! Íme az üzenet: