Washington D.C.

2016.01.07. 22:05

A keleti parton az Amerikai Egyesült Államok fővárosa, a közigazgatás és a bürokrácia fellegvára várt minket. És Kitti, aki csúcsszuperjófej volt hozzánk. Gyerekkori ismerősöm, akit ide vetett egy egyetemi ösztöndíj és élt az utána ajánlott álláslehetőséggel. Maradt és eközben magába szippantotta az amerikai életstílust. Bár lehet, hogy az amerikai életstílus kebelezte be őt, de végül is mindegy. Kedves, modern és független nő lett, aki a munkás hétköznapok és kalóriaszegény saláták mellett építi sikeres karrierjét és élvezi az életet ebben az izgalmas és trendi nagyvárosban. Szinte minden segítséget megkaptunk tőle, még a saját szobáját is átengedte nekünk arra a pár napra, míg nála lakhattunk. Kihasználtuk a lakóépület medencés pihenőrészét is, ahova pedig neki is ritkán jut ideje eljutni. A korábbi hetek rohanása mellett így egy kis pihenésre is jutott az időnkből.

kitti2.jpg

Kitti és mi

Persze azért mindent megtettünk, hogy kimaxoljuk a kötelező látnivalókat, és elmondhassuk, hogy mindent megnéztünk, ami nemhogy egy turista, de még egy honpolgár amerikai számára is kötelező. Az utóbbiak nem véletlenül vannak annyira izgalomban, ha eljönnek Washingtonba, hiszen minden fontos szövetségi hivatal és bürokratikus szerv székhelye itt található. És bár maga a város meglehetősen nagy, a központnak számító National Mall környékén szinte minden sarkon található valami hírneves intézmény. Itt a FED, ott az FBI, amott a Legfelsőbb Bíróság épülete. A tér egyik végét lezáró hatalmas Kongresszusi épületről és a mindenki által jól ismert Fehér Házról pedig nem is beszélve.

dscn0134.jpg

Az elnök emberei

Sok történelmi emlékhely és múzeum is található. Volt szerencsénk megnézni a Nemzeti Archívumban található Függetlenségi Nyilatkozatot és az Alkotmány eredeti példányát is. Bejártuk a tér másik végén található Lincoln emlékművet és a számos háborús emlékhelyet. Sétáltunk a Potomac folyó másik oldalán fekvő Arlington temetőben is és megnéztük a 9/11 áldozatai számára emelt műemléket is a Pentagon épülete mellett.

dsc_3466.jpg

Az Arlington katonai temető sírjai. Leginkább a Hair film-musical utolsó képkockáiról ismerős.

dscn0059.jpg

Soha nem fogjuk elfelejteni.

Harmadik nap sikerült bejárnunk a Kongresszus épületét is, láttuk az alsó házat és a szenátus üléstermét is. Az épületből alagúton jutottunk át a kongresszusi könyvtárba, ahol számos irodalomtörténeti emlék, többek között egy Gutenberg Biblia is látható.

dscn0153.jpg

Mögöttem az amerikai parlament

Számos múzeumot is megnéztünk, így a Kongresszusi Könyvtárat és a Nemzeti Természettörténeti Múzeumot is, ahol Kitti javaslatára a „Hope” nevű gyémántnak szenteltünk különösen figyelmet. A gyönyörű kék gyémánt a világon az egyik legismertebb ékkő. Hírnevét ugyan nem méretének, hanem inkább a hozzá kapcsolódó átoknak és tragikus haláleseteknek köszönheti. Aki jobban bele akar mélyedni a tulajdonosok haláleseteibe, azoknak ajánlom ezt a leírást, de annyit elárulok, hogy a pórul jártak közt volt például Marie Antoinette is.

dsc_3717.jpg

A Hope-gyémánt

A legérdekesebb és ahol a legtöbb időt töltöttünk az a Smithsonian Air and Space múzeum volt. A repüléstörténet szinte minden korszakára vonatkozóan van itt egy terem és hihetetlenül sok, szám szerint több mint 300 repülőgép, továbbá jó pár rakéta, holdjáró és űrhajó van kiállítva.

dsc_3686.jpg

Számolatlan képet készítettünk olyan legendákról, mint a Wright testvérek, a Vörös báró, vagy Lindbergh gépe, a német V1 és V2 csodafegyver, a U-2 felderítőgép, vagy az Appollo-11 parancsnoki kabinja. Rengeteg második világháborús vadászgép, megannyi Focker, Messerschmitt, Spitfire is a terítékre került.  Szinte egy egész napot elkószáltunk az épületben, de még így se tudtuk az egész kiállítást töviről hegyire végignézni.

dsc_3593.jpg

Az összekapcsolódott Apollo 18 és Szojuz 19 űrhajó: Az első nemzetközi űrállomás

dsc_3647.jpg

Egy Boeing X45A katonai repülőgép

dsc_3710.JPG

Ballisztikus rakéták

Remek négy és fél napot töltöttünk Washingtonban, amit ezúttal is nagyon köszönünk Kittinek. Az ötödik nap reggelén azonban búcsúznunk kellett, indult a buszunk a Nagy Alma felé.

Szerző: greg.patko

Címkék: Washington DC