Darwin közelebb fekszik Balihoz, mint magához az ausztrál fővároshoz, vagy akár Sydney-hez. Az olcsó repjegyeknek köszönhetően a délről érkező hátizsákosok és fiatalok számára pedig remek ugródeszka egy ázsiai kiruccanáshoz. Mindennek ellenére Darwin, az alig több mint, 100 ezer fős lakosával inkább egy álmos kisváros, mint közlekedési csomópont. Gondoltam, ha ez a félreeső kisváros már úgy is útba esik, akkor az új kontinens megismerését érdemes itt kezdenünk. Azt viszont nem sejtettem, hogy egyenesen zsákutcába rohanunk és hogy – egy exodust is meghazudtoló módon – csak nagy nehezen tudunk innen lelépni.

01_darwin.jpg

Egy darwini strand: cápa, krokodil és medúza-biztos

Bár Ausztráliában nem nehéz elszigetelt helyeket találni Darwin mégis felülmúlta várakozásainkat. Tervünk alapján csak pár napot szántunk volna a város és környékének megismerésére, éppen csak annyit, hogy a csatlakozásunkat megvárjuk és tovább repüljünk Cairns-be. A kontinens északkeleti végeiben tomboló Ita ciklon azonban keresztülhúzta a számításunkat és kicsivel hosszabb maradásra kényszerített minket. A repülőjárat törlése hidegzuhanyként ért. Nem azért, mert átírta a terveimet, hanem mert az alacsony büdzséből élő kelet-európai utazóknak bizony húsba vágó egyik napról a másikra lefoglalni egy repülőjáratot. Persze, csak ha van, de akkorra már minden másfele induló járat betelt. Nem volt hely csak hetekkel későbbre, amire nem szívesen vártunk volna darwini szállásunkon. A mindentől távoli város ugyanis pont elszigetelt tulajdonságának köszönhetően méregdrága, még ausztrál tekintetben is, nemhogy Bali után. Hiába vettem még Indonéziában sátrat, a helyi kempingezési tilalom miatt egy drágább hosztelbe kényszerültünk. A mind a komfort, mind a társaság szempontjából inkább egy kollégiumra hajazó diákszállón pedig a folyamatos bulik, a részeg lakótársak mellett nehéz volt nyugodtan átgondolni a következő lépést.

Mivel a repülőjáratok már tele voltak, csak szárazföldön tudtuk elhagyni a várost. A vonat szintén drága megoldásnak tűnt, fapados buszok létezéséről pedig nem is hallottam. Van viszont egy lehetőség, ami Ausztráliában nagyon jól működik. Ez a telekocsi. A coseats , a gumtree és egyéb hirdető oldalakon nagyon sokan keresnek partnert a benzinköltségek megosztásához, illetve ajánlanak fel lakókocsikat ún. relocation, azaz átszállítás céljából. Én is tettem fel hirdetést, illetve körbeérdeklődtem a lehetőségeinket, mígnem Kearon, egy új-zélandi srác vissza nem jelzet, hogy szívesen elvinne minket Brisbane-ig. Nagyon megörültünk, hogy végre elhagyhatjuk Darwint, ami hirtelenjében egy kedves városka lett számunkra. Bejártuk a központot, megnéztük a nevezetesebb épületeit és mivel rendeződtek a dolgok és megnyugodtunk, az indulás előtti napon még befizettünk a helyi fő attrakció, a krokodil ugratás megtekintésére. A napos kirándulás során elvittek minket az Adelaide folyóhoz, ahol egy hajóról lógatták a húst a méretes sósvízi hüllők számára. Kicsit lustik voltak, de volt, amelyik méterre végül kiugrott a vízből, hogy elkapja az ebédjét.

03_krokijump.jpg

Két nemzeti park is megközelíthető Darwinból. A Kakadu és a Litchfield Nemzeti Park. Az utóbbi kisebb, de állítólag hasonló látványosságokkal szolgál, mint az előbbi. Itt forgatták a Krokodile Dundee egyes jeleneteit is, úgyhogy bár kellett egy kisebb kitérőt tennünk, meggyőztem Kearon-t, hogy megéri. Megcsodáltunk egy vízesést és meg is mártóztunk egy patakban. Megszemléltük az út menti óriási, több méter magas termeszvárakat is.

04_termeszvar.jpg

Az utazás Brisbane-ig három napig tartott, így volt szerencsék megismerni a kies félsivatagos, szavannás ausztrál tájat, az outback-et. Esténként az út menti pihenőhelyeken álltunk meg. Mi sátoroztunk, Kearon a kocsiban aludt. Nem volt hajlandó alkonyattól az úton maradni, de nem is csodálom. A kocsin nem volt kenguru rács, így nagyon veszélyes lett volna mindenkire nézve. Persze az óriási, gyakran 3 vontatós kamionokat ez nem izgatta. Nappal kerülgettük is az elgázolt tetemeket, melyekre szépen gyűltek a dögmadarak. Vörös kengurukat az egyik hajnalban mi is láttuk, de nappal az állatok mind elbújtak abba a kevés árnyékba, amit találtak.

05_on_tha_road.jpg

A félsivatag, majd a hosszú kerítésekkel határolt mezők után átkeltünk a vízválasztó hegységen. Óriási, Duna méretű folyókon haladtunk keresztül, majd elértük az óceánt és Brisbane-t.

06_brisbane_i.jpg

A város látképe

Brisbane-ben egy kedves, ismeretlen ismerős várt minket. Bonitát egy véletlen folytán még édesapám ismerte meg nem sokkal korábban Magyarországon, és rákérdezett, hogy nem látna-e vendégül minket, ha éppen arra járunk. Az önzetlen Bonita örömmel mondott igent. Ő a 80-as években disszidált, a semmiből kezdte és buszsofőrként kemény élete lehetett mire egzisztenciálisan felküzdette magát. Kisfiával, Remi-vel él együtt, de sajnos az épp zajló válási procedúrák eléggé megviselték őket, mikor ott jártunk. Gondjai ellenére óriási figyelmet fordított ránk és mindent megtett, hogy kényelmesen érezzük magunkat. Pont a húsvét idején látogattuk meg őket és majd másfél hetet tölthettünk Brisbane-ben, amit ezúton is hálásan köszönünk. Bonita rengeteg dolgot megmutatott nekünk a városból és környékéből, minekután Gyöngyivel az egyik legélhetőbb városnak minősítettük Brisbane-t.

07_brisbane_ii.jpg

Az üzleti negyedben a folyó mentén számos magasépítésű toronyház, irodaház található, de a városra mégis inkább a környező dombokon elterülő nagy zöldfelületek és a kertvárosias hangulat a jellemző. Számos parkot meglátogattunk, egyik éjszaka oposszumokat etettünk az egyik belvárosi ligetben, aztán kengurukat egy golfpályán, a másik napon, alkonyatkor pedig az óriás denevérek kirajzását szemléltük meg.

08_kenguru.jpg

Vad kenguru: rug, harap, karmol.

Voltunk vadasparkban és szinte egy egész napot eltöltöttünk a Lone Pine Koala állatkertben, ami valóban fantasztikus hely. Amúgy Ausztráliában pont ezt a csodálatos és változatos állatvilágot szerettük meg. A sivatagot a keselyűk, sólymok uralják, a mezőkön emuk rohangálnak, a városban mindenütt papagájok, kakaduk és színes madarak serege csiripel, a tengerparton pedig a pelikánok verekednek a horgászoktól leesett falatokért. Rengeteg olyan különleges emlős található, amelyeket, kis szerencsével szabadon is lehet látni: a kenguru, az oposzum, a koala, vagy a hangyászsün. Mi állatkertben néztük még meg a dingót, tazmán ördögöt, vombatot, kacsacsőrű emlőst. A távoli vizeket csak a tengerpartról kémleltük, hátha látunk delfint, vagy bálnát, bár ez az élmény sajnos itt nem jött össze.

09_koala.jpg

Abszolút cukiság

Nagyon jól éreztük magunkat Bonitáéknál, de időnk letelt és mennünk kellett tovább Sydney felé, amihez újfent telekocsis segítséget kértünk és kaptunk is Atzassos személyében.

Szerző: greg.patko

Címkék: Ausztrália Brisbane Darwin