A Cameron felföld egy 712 km2 nagyságú különleges klímájú terület a Maláj félsziget belsejében kb. 200 km-re a fővárostól. Sir William Cameron fedezte fel 1885-ben a brit birodalom számára és már akkor azon gondolkodtak, hogy kiváló adottságai miatt szanatóriumot létesítsenek itt. Persze, elsősorban trópusi hegyvidéki klímája miatt zöldség és gyümölcstermelő vidékként kezdték hasznosítani, mivel az átlaghőmérséklet 18 C fok körül van és éves szinten hozzávetőleg 2800 mm csapadék esik. Mi a terület központjának számító Tanah Rata-ban szereztünk egy egész kellemes szállodai szobát és innen indultunk a környék felfedezésére.

03 - eperember.jpg

Első utunk a híres eperfarmokra vezetett, ahol nemcsak termesztették a finom gyümölcsöt, hanem meg is lehetett kóstolni a belőle készült turmixot, waffelt, tortát, és egyéb nyalánkságokat. A boltban mindent lehetett venni, ami földieperhez kötődött: dzsemet, csokit, epres táskát, esernyőt, vagy ha arra van igény plüssepret. A földieper ugyanakkor ebben a szóhasználatban nem állta meg a helyét. Ugyanis hasonlóan a zöldségekhez a mezőgazdászok körében népszerűvé vált az un. hidropónia, ami gyakorlatilag a talaj nélküli növénytermesztés egyfajta tápoldatban. Olyan, mint az aquapónia, csak halak nélkül. Egyszerű és remek hozamnövelő módszer lévén egyesek a jövő fő élelmiszerforrását látják benn. Visszafelé egy helyi farmer, aki stoppolás közben felvett minket, esküdözött rá, hogy ezzel a módszerrel vált pár éven belül milliomossá. Igaz azt is megsúgta, hogy az így bioélelmiszerként nevelt zöldségeket Szingapúrban adja tovább legalább dupla áron.

09 - hidropónia.jpg

 Hidropónia 

02 - jarda.jpg

 Minden az eperről szól...

Másnap egy rövid dzsungeltúrára mentünk a hegyekbe. Több útvonal is akad a közeli erdőkben, de, hogy összekössük a kellemest a kellemessel úgy döntöttem, hogy az egyik közeli teaültetvény felé kéne venni az irányt. Kis izgalmat tartogatott magában az útvonal (a 9A jelű), mivel az interneten olvastam, hogy pár nappal korábban egy arra garázdálkodó fickó vadászkéssel fenyegetett meg két fiatal német lányt. Sőt ugyanez az útonálló már kirabolt egy párocskát pár héttel korábban is. Felfegyverkeztünk hát szúrós túrabottal, fényképező állvánnyal, szegedi paprikasprével és mindenre elszánt, harcias ábrázattal vágtunk neki a 6 kilométeres távnak. Fél órás séta után értük el a Robinson vízesést, ahol vártuk a támadást, de mivel ez elmaradt csalódottan továbbmentünk az erdei ösvényen.

04 - cameronvízeses.jpg

Robinson vízesés...

05 - camerontura.jpg

...és ami utána volt.

Ami a helyi rablóknál is jobban aggasztottak azok a mérgeskígyók voltak. Olvastam ugyanis, hogy a helyi csúszómászók képesek csak úgy az áldozataikra ugrani a fáról. Túrabotommal, mint valami machete-vel, nagy zajt keltve csapkodtam az elém kihajló ágakat, szemem sarkából pedig hol az ösvényt, hol a sűrű lombokat pásztáztam.

06 - kigyocameron.jpg

 Zöld, mérges és döglött.

Kiérve a BOH ültetvény felé vezető műútra, gyalog indultunk tovább, de szerencsénkre hamarosan felvett minket két teherautó, amelyek pont a teagyárba tartott. Itt mód nyílt számunkra egy üzemlátogatásra, így betekintést nyertünk a teagyártás fortélyaiba is. Lépésről lépésre megmutatták nekünk a finom teafű készítését: A szüretelést követően az első lépés a levelek fonnyasztása (az ún. hervasztás). A szárítást ventilátorok segítik, hogy ennek révén a levelek jelentős mennyiségű vizet veszítsenek, és könnyen sodorhatóvá váljanak. Ez után következik a sodrás-hengerlés, amellyel felhasítják a sejtfalakat és hagyják, hogy a levélnedvek a felszínre folyjanak. Ekkor indul az erjesztés (fermentálás), amely során beindulnak a kémiai a folyamatok. Az ún. oxidációt a 15-20 perces szárítás (tüzelés) révén állítják meg. Ezzel már végkép eltávolítják a vizet a levelekből, amelyek készen állnak a mínőség szerinti szortírozásra.

07 - teagep.jpg

Teagyári capriccio

Az üzemlátogatást követően a mintabolt melletti teázóban megízleltük a különféle fajtákat. Kóstoltunk jázmint, zöld, fehér és fekete teát, de a lehetőségek száma végtelen lett volna. Ami azonban igazán tetszett az a teraszról elénk táruló zöld teaültetvények megkapó látványa volt.

08 - teafold.jpg