Sung Noen vasútállomáson egy fiatal thai srác várt minket. Jay a műszaki egyetem után került ide a Seagate hardware gyárába, ahol mérnökként dolgozott már vagy négy éve. Ő is jó ideje tervezgetett már egy több hónapos európai körutazást, de előtte egy komoly műtéten szeretett volna túlesni. Jay állkapcsa ugyanis túlságosan is előrenyúlt, így fogai nem tudtak rendesen záródni. Ez nemcsak esztétikailag, de egészségügyileg is nagy problémát jelentett számára. A műtét, amelyre hamarosan sor kerül, arról szól, hogy állkapcsát elfűrészelik és rövidebbre vágják. Belegondolni is szörnyű, hogy ilyen dolgot is művelnek az emberrel, de Jay már gyerekkora óta vágyott erre a beavatkozásra. Gondolom nem kicsit csúfolták szegény elálló fogai miatt. Ezen az meg pláne nem segített, hogy Jay a saját neméhez vonzódott. Nem kertelt vele, már az első este a vacsoránál elmondta nekünk. Megvallom, én nekem semmi bajom a melegekkel, de aznap este jobbnak láttam, hogyha a két lány alszik köztem és szállásadónk között a lefektetett matracokon.

Jay amúgy nagyon segítőkész és remek vendéglátó volt. Részletes programot állított össze a közeli látnivalókból. Mivel neki másnap reggel dolgoznia kellett, rajzolt nekünk egy térképet és autójával kitett minket a távolsági buszmegállónál. Innen majd egy órás döcögés árán eljutottunk a legközelebbi nagyvárosig, Nakom Ratchashimáig, ahonnan egy másik járat Phimai-ig repített minket. Phimai az ún. ősi khmer út mentén helyezkedik el. Thaiföldön ez az útvonal érinti a legfontosabb örökségét és hagyatékát az egykori Khmer Birodalomnak. Nem meglepő, hogy a kambodzsai határ irányába egyre több található az egykori birodalom városaiból, épületegyütteseiből. Talán Phimai büszkélkedhet a leginkább épen maradt templomokkal, így arra gondoltunk érdemes megtekinteni még Angkor Watt romjai előtt. Különösen, mert útba esik.

02 - templom.jpg

A busz a városka központjában tett le minket és nem kellett sokat sétálni, hogy eljussunk a történelmi parkba (Phimai historical park), ahol valóban egész jó épségben fennmaradt templomok vártak arra, hogy megcsodáljuk őket. Érdekes volt a kis tárlat is a bejárat közelében, remek bepillantást adott a hátrahagyott khmer kulturális emlékek, városromok és ásatások megismerésébe.

04 - temp.jpg

01 - mi.jpg

Jay lelkünkre kötötte, hogy ha Phimaiban járunk, keressük fel a város híres macskatenyésztőjét. A sziámi macskák ugyanis eredetileg erről a vidékről származnak. Sajnos azonban a tenyésztő farmja elég messze esett a belvárostól, így a cicák helyett inkább egy érdekes parkot kutattunk fel. Phimaiban található ugyanis Thaiföld legnagyobb Banyan fa ligete, amelyet még a királyi család alapított több mint 350 évvel ezelőtt. A Banyan fa a fügefák alnemzetségébe tartozik és a fáma szerint Buddha is egy hasonló „Bodhi fa” alatt világosodott meg.  A park szintén kissé kívül esik a városon, így kicsit eltartott, míg megtaláltuk, így épp naplementénél és a szúnyogok áradatánál szemléltük meg a sűrű ágakkal benőtt vízparti erdőt.

05 - banyan tree.jpg

Phimaiból az utolsó busszal késő este sikerült csak visszatérni Nachom Ratchashimába, így ide Jay-t kellett ugrasztanunk, mert lekéstük a csatlakozást. Ő viszont kedvesen, zokszó nélkül elhozott minket. Hálás köszönet neki így utólag is.

06 - sziami cica.jpg