Reggel mikor felkeltünk láttuk, hogy befagyott az ablak. Már sálban, sapkában és polárpulóverben alszik mindenki. Teljesen beburkolódzunk a hálózsákba és próbáljuk belehelni hátha jobb lesz. A forróvizes palack nagyon bejött, bár reggelre már csak a lábunkat nyomja. Kimászni az ágyból mondanom se kell rémes. A ruhát a takaró alatt vesszük fel és sietünk a forró tea készítésével. 

A napot az iszonyúan erős és csontig hatolóan hideg szél jellemezte. Tényleg borzalmasan erős volt, alig maradtunk meg a lábunkon. Hiába sütött a nap, fülig be kellett burkolóznunk, de még így is majd megfagytunk. Azt találtam ki, hogy a törülközött a nyakam köré csavarom, így nem fázik annyira a tarkóm. Ja és fújta a szemünkbe a szél port, a sima napszemüveg nem sokat ért. Használtam is a könnycseppet rendesen.

torolkzo.jpg

kokovon.jpg

Útközben megálltunk egy emlékhelynél, ahol rengeteg faragott kő állt az odaveszett hegymászók tiszteletére. A leghíresebb Scott Fisher-é, akit Jon Krakauer tett halhatatlanná Into Thin Air című könyvében. Ő is az 1996-os Everest tragédia áldozata.

emlek.jpg

A nap igazán kellemetlen eseménye, hogy ki kellett osztanom Luck-ot, amit igazán nem is bánok, mert már tényleg ideje volt. Megint faképnél hagytak minket, pedig ebben az orkán erejű szélben cseppet sem volt veszélytelen az út. Néha nem tudtuk, hogy melyik irányba, melyik ösvényen kell haladnunk. Na jó, volt sejtésünk, de ez akkor sincs így rendjén, hogy egy túravezető magára hagyja a klienseit. Mikor végre utolértük őket a dughlai vendégháznál, ideges és kimerült voltam és jól lehordtam őket. Mégis hogy képzelik ezt? Luck megpróbálta adni az értetlent, de csak jobban felbosszantott. Aztán mikor látták, hogy jobb, ha csendben maradnak szépen elkullogtak a menedékház másik végébe. Viszont a dorgálás segített, mert a nap további részében figyelmesebbek voltak mindketten.  Sőt, az esti szálláson elérték, hogy fizetés nélkül megkapjuk a földszinti, szélárnyékos szobákat. Úgy tűnik, néha tényleg csak egy kiadós letolásból tanulnak az emberek.

Ding-Lo.jpg

hid.jpg

Ari este azt javasolta, hogy együnk fokhagyma levest, mert az sok erőt ad. Most az egyszer hittünk neki, őszintének tűnt, nem úgy mondta, mint mikor potyalevesre pályázott. Tényleg nagyon finom volt. Mindennek ellenére messze vannak azoktól a vezetőktől, serpáktól, akiket a kantinban láttunk. Azok a társaságnak a szájába rágták a teendőket, alaposan átbeszélték a másnapi programot és még vizet is melegítettek nekik éjszakára. Mi csak próbáltunk fülelni, hogy mi vár ránk holnap…

süti beállítások módosítása