10. nap Periche (4240 m) – Namche Bazar (3440 m)
2014.05.05. 01:41
Reggel szép napsütéses idő fogadott minket. Együtt indultunk a kanadaiakkal, akik a másik fogadóban töltötték az estét. Ők csakhamar elkanyarodtak a Gokyio völgy felé, hogy egy hosszabb úton érjék el Luklát. Mi viszont minél hamarabb le akarunk jutni. Végre egy forró zuhanyt venni és aludni egy jó nagyot a puha ágyban. De ez sajnos még odébb van…
Télire felhalmozott jakkaki
Búcsút intettünk nekik, mi pedig elindultunk a már ismert úton Deboche felé. Délután megint elromlott az időjárás. Lehűlt a levegő, köd és nyálkás trutymák ereszkedett ránk. A fák deresek lettek, az út pedig csúszóssá vált. Pont annál a völgynél, annál a kolostornál romlott el az idő, mint ahol felfelé is.
Később utolértük az angolt, szerencsétlen elcsúszott és jól megütötte magát. Nekünk is vigyáznunk kellett, mert Namche Bazar közelében az orrunkig se láttunk már a sűrű tejfölben és már sötétedni is elkezdett. A talaj sáros volt, a köveken a pára viszont meg már megfagyott. Unszoltuk is az öreget, hogy jöjjön velünk, de a végén magára kellett hagynunk. Mindenáron meg akart állni egy teára, viszont mi meg már siettünk volna a szállásunkra. Mondtuk is neki, hogy jobb, ha egyedül nem jön tovább ilyen körülmények között, inkább maradjon reggelig valamelyik fogadóban.
Ari és Luck persze hátrahagytak minket. Órákig nem is tudtuk, hogy hol járnak. Színüket se láttuk egész Namche Bazarig. Megérkezve a vendégházba, órákat töltöttünk a meleg kályha előtt. A fogadós egész családja is ott melegedett. Közös nyelv hiányában csak mosolyogtunk egymásra és némán figyeltük, ahogy az öregasszony cserélgeti a vaskályhán a teáskancsót, melyekből hangosan sisteregve buggyant ki a felforrt víz. Ettünk egy újabb jaksteaket is. Nagyon finom volt, egyáltalán nem volt rágós. Lehet, hogy nem is jak volt, hanem marha? Remélem holnap már kisüt a nap.