A kék város

2014.02.12. 17:44

Jodhpurba érkeztünkkor elsőként az erőszakos tuk-tukosokkal kellett megküzdenünk. Sehogy sem fogadták el, hogy nem szállodát keresünk, hanem helyi barátunkra várunk. Hiába utasítottuk el őket először finoman, majd később egyre erélyesebben, a négy-öt riksavezető hajthatatlan volt és egyre agresszívabban akarták ránk erőltetni szolgáltatásaikat.

Már kezdték kirángatni a kezünkből a táskákat, mikor úgy döntöttünk legjobb lesz, ha pár száz méterrel odébb megyünk reménykedve abban, hogy hátha így végre lekopnak rólunk. A sofőrök azonban nyomunkba eredtek és rendületlenül kiabálták utánunk ajánlataikat. Pár perces kergetőzés után a tuktukosok kellemetlen gyűrűjéből szörfös ismerősünk Sonny érkezése mentett ki minket. Mikor korábbi üldözőink felismerték a fuvar vesztét Sonny-val szemben is  támadólag léptek fel. Kiabáltak rá és jópárszor rácsaptak kocsijára, mire  végre valahára otthagytuk a dühödt társaságot.

Sonny igazi buliarc volt. Világi életét feltehetően gazdag nemesi családjának köszönhette.  Gyakran járt Európában is bulizni, így könnyebb volt vele megértetnünk magunkat. Amúgy egy turista és programszervező irodát vezetett és épp nyakig volt barátja, Abi esküvőjének szervezésében.

Sonny nem luxuspecójában, hanem egy másik barátja szállodájában kaptunk egy halál kényelmes szobát. Nemcsak indiai, de nyugati mércével mérve is ötcsillagos szoba minden kényelmünket kielégítette. Az egyetlen hátránya a pofátlanul lehúzó recepciósbrigád volt. (Megjegyzem észrevettük, hogy az indiai hotelekre jellemző, hogy rengeteg fiatal srác, szinte gyerek dolgozik. Többnyire kisegítő munkát végeznek a konyhán, a recepción, vagy a takarításban. Mi mindig azt gondoltuk vendéglátó-ipari tanulók… Mindenesetre furcsa volt, hogy mindig egy új, ismeretlen legény nyitott ajtót, vagy segített a táskák hurcolásában.

Sonnyval még aznap este elmentünk vikkendházába (valójában a barátaival közösen használt klubhelységbe), hogy cimboráival közösen csapjunk egy iddogatással összekötött vacsoracsatát.

Az indiai ivási szokásokra jellemző, hogy az esték az alkohol elfogyasztásával kezdődik és az étel csak nagyon későn kerül az asztalra. Feltehetően azért, hogy így gyorsan és olcsón be tudjanak rúgni az üres gyomorra betolt töménytől. A vacsorának pedig csak akkor kezdenek neki, mikor már józanodni szeretnének. Ez az európai kultúrától idegen (nálunk ugye a pörkölt után jön a szesz) ivási szokás gyakran céltalan, tekintve, hogy a sok italtól páran önkéntelenül is bealszanak, kihagyva így egy lépést a folyamatban.

A gyakorlatban megtapasztalva ezeket a helyi szokásokat másnap mi is csak dél körül tudtunk felkelni és csak igen késve kezdtünk neki a város felfedezésének.

01 - parlament.jpg

Jodhpur, a “Kék város” sok látnivalóval büszkélkedik, azonban ezek elég messzire fekszenek egymástól, így mi az aznapra kibérelt tuk-tukkal csak két érdekességhez sikerült eljutnunk. Az első a Umaid Bhavan palota volt, amely első ránézésre hasonlít a mi parlamentünkre. A gyönyörű díszesen faragott épület egy részét még mindig lakja a jelenlegi maharadzsa, Gaj Singh és családja, másik részét pedig luxusszállodává alakítatta át, így a múzeumként bejárható rész elég kevés és nem tartogat különösebben izgalmakat. Egyedül a maharadzsa luxusautó gyűjteményét érdemes kiemelni, amelyet ingyen is meg lehet tekinteni a főépülettel szemben található pavilonban.

02 - Fort.jpg

Mi Jodhpur legfőbb látnivalójára a Mehrangarh erődre fókuszáltunk. A vár, amely egy magas hegyre épült az egyik legimpozánsabb Rajasthanban. A bástyáról, ahol számos különféle ágyú található remek kilátás nyílik az alatta elterülő városra és naplementekor, látva a kékesen fénylő háztetőket, az ember megérti, hogy miért kapta Jodhpur a “Kék város” elnevezést.

05 - Kék város.jpg

A "Kék város"

04 - ágyúk.jpg

Ágyúk

03 - feleségek.jpg

A várfalon a mahardzsát a halálba is követő feleségek kézjegyei találhatóak.

Másnap meglátogattuk a várostól 9 km-re fekvő Mandore kertet, ahol a majmok szabadon garázdálkodnak a hindu templomokat és a régi uralkodók síremlékét meglátogató emberek közt. A majmokkal vigyázni kell, mert a sok ételtől elég agresszívvá váltak. Gyöngyit majdnem meg is kapta az egyik.

06 - Családi kör.jpg

Családi kör

07 - virágokkal.jpg

Virágokkal

08 - tavi rózsa.jpg

Tavi rózsa zoom-olva

09 - tavi rózsa reality.jpg

Tavi rózsa nem zoom-olva

Délutáni programként elmentünk a város központjának számító óratoronyhoz, ahol az azt övező piacon néztünk körbe megbámulva a kufárok portékáit. A lányok vettek pár gyümölcsöt. én meg beszereztem egy új memóriakártyát.

12 - Ótarorony.jpg

Vacsora gyanánt egy helyi étteremben megkóstoltunk egy jó csípős thal-t, hogy ne üres gyomorral kelljen Udaipurba utaznunk.

13 - Thal.jpg

Hazafelé, a riksa vezető szokásos módon tett egy próbálkozást, hogy elvigyen minket egy government shopba. Ez olyan államilag elismert kézműves bolt, ahol igazán kedvező áron lehet szőnyegeket és egyéb csecsebecséket vásárolni. Mivel minket egy csepet sem érdekelt bármi olyan haszontalan dolog, ami a táskánkat nehezíti, sokszoros erélyes felszólításra sikerült kihagynunk és a riksás egyenesen a szállodába vitt minket. Összeszedtünk cókmókjainkat, elbúcsúztunk Sonnytól és kimentünk a buszpályaudvarra, ahol jó pár sötét alak társaságában megvártuk az éjjel 11-kor induló éjszakai buszt, amely Udaipurba vitt minket.