A maláj fővárosra csak egy gyors és rövid bejegyzést szánok. Nem azért, mert nem érdemelne meg egy kiadós leírást, de nem érzem azt, hogy az általunk látottaknál többet kellene, hogy hozzáköltsek.

Mindenekelőtt hálás köszönetemet küldöm Olá-nak, hogy fogadott és szállást adott nekünk a milliós városban. Szomorú, hogy Malajziában szinte csak a külföldiek Couchsurfingelnek, de ha a malájok életébe ugyan nem is sikerült belelátnunk, de kárpótolt azoknak az élményei és tapasztalatai, akik ezt az országot választották hazájuknak. Mint például Olá, aki Nigériából költözött ide és a bútorkereskedése révén nemcsak Ázsiában, de Európában is sokszor megfordult. Tőle tudtunk meg egy, s mást a dübörgő maláj gazdaságról, a letelepedési formaságokról és a hatalmas üzleti lehetőségekről.

Az iszonyú léptékkel terjeszkedő Kuala Lumpur kitűnő példája a világválságra fittyet hányó ország fejlődésének. Az üzleti negyedben sorra épülnek a toronyházak. Nemcsoda, hogy a város két épületével is betört a világ legmagasabb épületeinek elit csoportjába. A közismert Petronas tornyok a világ legmagasabb ikertornyai és a világ legmagasabb épületei voltak 1998-2004 között, a nem messze innen található KL Tower pedig 421 méteres magasságával a hetedik legnagyobb a tv-tornyok kategóriájában. Persze tervben van egy mindent túlszárnyaló projekt is. Sőt az első kapavágások már meg is kezdődtek a 118 emeletes Warisan Merdaka megépítése ügyében. A 2020-ra tervezett épület 610 méter magas lesz. Amúgy négy éve Kuala Lumpur a 100 métert meghaladó épületek számbavételével a 10. helyezést érte el a világon.

Városterv

Persze sokan kritizálják a megalomán építkezéseket, hisz a toronyházak árnyékában nagyon sok ember még mindig romos lepusztult épületben kénytelen élni. Szó mi szó, megkapó látvány volt az üzleti negyed, de az éjszakai külvárosban nem sétáltam volna olyan önfeledt nyugalommal.

Szerencsénkre Olá egy modern lakótelepi épületben lakott, ahonnan busszal és magasvasúttal aránylag könnyen be lehetett jutni a központba. Ugyan mikor fix időpontra kellett mennünk az ikertornyokhoz, volt egy kis pánik a reggeli dugó miatt, de a végén csak beestünk a turnusra.

Olá-tól csak egy laza taxi volt a város szélén található Batu Caves is. Ez a hatalmas mészkőbarlang a legnépszerűbb Indián kívüli hindu szentély. A barlang bejáratáshoz 272 lépcsőfok vezet, amelynek aljában egy hindu isten Murugu 40 méteres aranyozott szobra áll. Az ő tiszteletére rendezik meg minden évben a Thaipusam nevű fesztivált, amely során több ezer zarándok érkezik szerte a világból, hogy valamilyen ajándékkal kedveskedjen az istenségnek. Az igazi hívők ilyenkor kampókat akasztanak magukba, hatalmas tűvel szúrják át a nyelvüket stb. Szóval sok olyan dolgot tesznek magukkal, aminek más már csak a látványától is elájul. Amúgy kezdetben, az 1800-as évek közepén a kínai telepesek denevérguánót bányásztak ki a barlangból trágyázás céljára. Ezzel azt hiszem, elmondtam mit találunk odafent. Ja meg két apró hindu templomot. Ha valaki nekiveselkedik a lépcsőmászásnak, a legfontosabb, amire figyelnie kell azok a majmok. Nagyon agresszívak, és ha kaját sejtenek az embernél, lehetetlen megállítani őket. Fokozott veszély!

Barlanglakók

Amúgy Kuala Lumpur sok mást nem rejteget magában. Érdemes bóklászni a kínai negyedben, enni egy jót valamelyik indiai étteremben és betolni egy jó shake-t akárhol. Mi megkörnyékeztük még a Jamek Mosque-t, de pont a pénteki nagy ima volt, így felesleges volt magunkra ölteni a felkínált lábszárakat takaró lila hacukát, mert már a verandáról elzavartak minket.

Star Wars

A Sultan Abdul Samad palota kívülről tényleg szép volt, de több minisztériumnak és a bíróságnak ad otthont, így be nem mehettünk. A Merdeka tér pedig amelyen vele szemben terül el, pechünkre pont fel volt túrva valami építkezés miatt.

Sultan Abdul Samad palota

Megnéztünk viszont egy kiállítást Kuala Lumpur meglehetősen rövid történelméről, ami egész érdekes volt, és ha már előttünk volt egy anglikán templom, akkor abban is megpihentünk egy rövid időre. Már megfáradtunk kicsit az utazásban, így másnap miután egy egész délelőttöt átsétáltunk a Lake Gardens-ben, amelyben egy kis vadasparkot és egy gyönyörű orchideakertet is megcsodáltunk, már nem maradt erőnk Ázsia legnagyobb madárgyűjteményére. Egyedül Tamás vállalt be egy gyors vizitet, mivel ő utolsó napját töltötte Malajziában, így naná, hogy semmiről nem akart lemaradni. Délután kikísértük a reptéri gyorsvasút kapujába, fájó búcsút vettünk tőle, majd visszatértünk Olához. Sokat azonban mi sem időztünk már nála. A mi gépünk hajnalban indult, Bruneibe.