Melaka valójában a maláj államszövetség harmadik legkisebb állama és egyben annak székhelye, mindezek ellenére nekem valahogy nehezemre esik komolyan venni ezt a helyet. Őszintén szólva nem tudom, hogyan is írjak róla, mert valahogy nem sikerült belopnia magát a szívembe, pedig igazán üdítő volt az a két nap, amit ott töltöttünk. Elvárásokat nem támasztottam a várossal szemben, de valahogy inkább megpróbálom megfogalmazni azt az “érdekes katyvasz”-t, amit ott találtunk.

Talán azzal kezdem, hogy bemutatom a város évszázadokra visszatekintő múltját. Melaka álmos halászfaluként kezdte pályafutását, csakúgy, mint sok más kikötőváros szerte a világon. A falu helyén a Szingapúrból menekülő király, Parameswara alapított szultanátust az 1400-as évek elején. Miután a környező népekkel szövetséget kötött, kihasználva a hely földrajzi adottságait sikerült elérnie, hogy a város (raktározás és a hosszú úthoz szükséges készletek feltöltése révén) stratégiailag fontos szerepet töltsön be a tengeri kereskedelemben. A Kínával is fontos partnerséget ápoló szultán hatalmának aztán a portugál gyarmatosítás vetett véget 1511-ben.  A város elvesztette kereskedelmi jelentőségét és inkább védelmi-katonai szerepet kapott. A portugálokat a hollandok követték a XVII. század közepén, azonban ők sem hozták vissza a régmúlt szép időket. Melaka mindazonáltal nem indult hanyatlásnak, sőt mindkét hódító európai nép révén gazdagodott gyarmati épületekkel és keresztény (pl.: jezsuita) templomokkal. 1824-ben a város új gazdára lelt, mikor is az angolok egy előnyös csereüzletet kötöttek a hollandokkal, így több mint száz éven át az angol gyarmatbirodalom részeként fejlődött (?). A II. világháború után az angolok a többi gyarmattal együtt Melakát is elveszítették, amely végül is a mai Malajziához csatlakozott.

St. Paul templom

Ilyen színes háttérrel, valahogy egy Georgetownhoz hasonló várost vártam. Impozáns épületekkel, erőddel, komoly kikötővel. Különösen, hogy Melaka belvárosa 2008-ban szintén a Világörökség részévé vált, szóval kábé, mint a budai vár. Ott jártunkkor azonban legkevésbé a gyarmati múltat idéző épületek keltették fel a figyelmemet. Persze, voltak régi már málófélben lévő, ódon sorházak, egy két romos bástya és jópár keresztény templom, de ezek valahogy nem álltak össze számomra egy nagy egésszé. A várostervezés teljes hiányát véltem felfedezni, vagy ha volt is valaha, akkor az botrányos. Az építészmérnök hallgatók számára ideális tankörút lenne, hogy bemutassuk, hogy ne tervezzünk egy bűn ronda modern áruházat egy középkori portugál várrommal szemben, egy híradástechnikai tornyot egy holland templom hátta mögé, vagy egy kilátót a semmi közepére. Mindez persze máshol is így alakult, így nem ezt akarom kiemelni a látottakból. Sokkal inkább azt, hogy,  hogyan vált Melaka a különböző építészeti remekművek által egyfajta furcsa Disneylanddé.

A kilátó: Menara Taming Sari

Az első, amit kilépve a szállásunk ajtaján mi is megcsodálhattunk a már említett kilátó. A 110 méter magasságba emelkedő forgókilátó 360 fokos panorámát nyújt Melaka városára. Igaz, hogy a pár száz méterre lévő dombról remek kilátást kap az ember, de oda mégiscsak fel kell gyalogolni! Amúgy meg ötletem sincs, hogy kit érdekelhet egy ilyen torony. Ha valaki igazi élményt akar az vagy Kuala Lumpurban megy fel a Petronas tornyokba, vagy Szingapúrban választ magának egy felhőkarcolót.  Őszinte leszek, mi kihagytuk…

Tengerészeti múzeum

A következő megálló, ami viszont tényleg ütős attrakció, az egy régi portugál hajó volt. Igaz, hogy csak replika, de szerintem kötelező látnivaló és nemcsak azért mondom, mert én gyerekkorom óta bolondulok a hajókért, hanem mert a bárka belsejében tényleg igényes kiállításban lesz része az embernek. A belépőjeggyel hivatalosak vagyunk, a mellette lévő tengerészeti, valamint a szemközti haditengerészeti múzeumba is. Mi ezekre is rászántuk az időt, bár mondjuk kicsit csalódott voltam, mikor kiderült, hogy egy az udvaron kiállított naszád belsejébe nem lehet bemenni, de összességébe tetszett az egész.

A nagy pacifista

A hajó mellett közvetlenül található egy régi raktárépület, amely egy másik kiállításnak ad otthont, és amely bár nem szerepelt a listánkon egy maláj fickó beinvitált minket, mondván, hogy nem bánjuk meg és amúgy is ingyenes. Az épületben a maláj vámhivatalnokok által elkobzott tárgyakból állt össze egy egész meglepő kollekció. A szigorú szabályok hihetetlen leleményességre késztették a csempészeket, de ahogy a múzeum is mutatja a sikert semmi sem garantálta. Amúgy található itt motorbiciklitől kezdve, fegyvereken át tiltott, állati eredetű dísztárgyakon keresztül minden. Valóban érdekes.

Ízléses agancs faragás: elkobozva.

Innen mi felsétáltunk az említett dombra, amelyen a régi portugál időkből visszamaradt A'Famosa erődítmény, valamint a St. Paul templom romjai találhatóak. Menet közben a közlekedési múzeum előtt kihelyezett régi tűzoltóautóval és egy kisrepülőgéppel fényképezkedtünk, de akad itt számos más múzeum is a közelben.

A'famosa

Amire az Unesco csillagos ötöst adott az a Dutch Square és a környező vöröses színű épületek az óratoronnyal, a Krisztus templommal és a városházával (Stadthuys) egyetemben. Még egy apró szélmalom is található itt tulipánokkal, ami mondjuk már tényleg giccs.

Stadthuys: legalább van térerő

És ha már giccs, még nem is említettem azokat a gyönyörű riksákat, amivel a turistákat kalauzolják körbe a városban. Minél színesebb, minél hangosabb, minél csillogóbb valamely bringa, a tulajdonos annál nagyobb sikert vár az ügyfelek becserkészésében.

Visszatérve a malomhoz, kicsit messzebb található egy másik, ami viszont már vízzel működött. Pontosabban annak már csak a kereke található, bár így is impozáns. Melakát ugyanis egy a hasonló nevű folyó szeli ketté, amely partján sorban álltak a raktárépületek, amelyek, mint mondta, fogadták a messzi tengerekről érkező hajókat és rakományukat. Mára már egy kellemes sétányt alakítottak ki mindkét oldalán. A promenádot szegélyező, mára már omladozó házakat pedig a helyiek graffitikkel próbálták színesíteni, kisebb nagyobb sikerrel. Mindenesettre érdemes megejteni egy rövid hajókázást, amely során megcsodálhatjuk a régi házakat és a folyón átívelő hidacskákat.

A túloldalt található a kínai negyed, amely egyszerű kétszintes házacskáival talán valamilyen rendet próbál teremteni ebben a kusza városrendezésben. Itt található a Baba Nyonya Múzeum, amely a kínai bevándorlók tradícióit, szokásait mutatja be. Ha valakit érdekelnek a régi szépen faragott bútorok és a keleti enteriőr, akkor itt megtalálja a magának valót. A városrész fő utcája a Jonker street, amely tele van kis üzletekkel és boltokkal, azonban mikor mi arra sétáltunk a legtöbb zárva volt. Mikor rákérdeztünk az okára az egyik helyi annyit mondott, hogy jöjjünk vissza a péntek éjszakai vásárra, akkor van itt élet. Nos, én értem, hogy a héten egyszer tényleg a feje tetejére áll az utca, de azt tényleg egy hétig tart kipihenni?  

Monorail

Innen nem messze található a Jalan Tukang Emas, vagy más nevén a Harmony Street. A megtisztelő nevet onnan kapta, hogy az utcában három nagy világvallás temploma (muzulmán, hindu és buddhista) található meg pár méterre egymástól a teljes békesség jegyében.

Harmony Street

Mi a vacsoránkat is a kínai negyedben fogyasztottuk el, bár hozzáteszem a lehúzott redőnyök között igen nehéz volt egy normális éttermet találni. Miután néhány helyi útbaigazított ráakadtunk egy egész jó kínai kifőzdére. És ha már a Harmony Street-en béke volt, itt béka került az asztalra. Sülve.

Amit még mindenképp kiemelnék a látványosságok közül az a Szultán palotája, amely bár nem eredeti, mégis elég megkapó épület. Ugyan tervbe volt véve még a St. John erőd is, de az a belvárostól kijjebb esett, így azt mi már kihagytuk.

Persze rengeteg egyéb látnivaló is akad még, amelyeket nem említettem, de nekünk az időnkből ezekre futotta. Így is rendesen elfáradtunk a talpalásban és, mint mondtam, habár nem éltünk át egy historikus, gyarmati időkbe visszarepítő időutazást, kaptunk helyette: modern kilátót, kalózhajót, szellemvárat, szélmalmot, ágyúnaszádot, körhintát, harangtornyot, vízimalmot, csatornahajókázást, kisvasutat, „Hello Kittis” riksát, szultán palotáját, gyorséttermet és békacombot. Nyami…