A 130 millió éve létező Taman Negara a világ legöregebb, valamint Malajzia legnagyobb kiterjedésű őserdeje. Természetesen nem kívántuk kihagyni, különösen, hogy Tamásnak még nem volt igazi dzsungeltúrás élménye. Pár napot így őserdei kirándulással töltöttünk el. A Taman Negara területét több folyó szeli ketté, amelyek a hegyekből gyors iramban törnek maguknak utat az erdőn keresztül. Veszélyes zúgókat alkotnak, valamint óriás uszadék fákat és sáros vizet hoznak magukkal a síkvidékre, ahol egy nagy folyammá egyesülnek. A Tembeling folyó medre kiszélesedik, és lassan kanyarogva halad tovább az óceán felé. A fentieket elképzelve az Amazonashoz hasonló élmény várja a turistát, ahol a folyó alkotja a fő közlekedési / szállítási útvonalakat és a parton épülnek fel a falvak, amelyek lábon álló bungalóiból éjszakánként csak csendben figyeli az ember az őserdő neszeit.

A fentekhez hasonlóan mi is egy keskeny csónakkal utaztunk fel a folyással szemben. Kicsit para volt beszállni az imbolygó vízi alkalmatosságba, tudván, hogy az összes értékünk elúszik, ha rosszul lépünk, de miután az összes utas letelepedett a helyén és felvette a mentőmellényét az erős motor stabilan repített minket a terület központjának számító Kuala Tahanba. Jó másfél órányi hajókázást követően érkeztünk meg a faluba, ahol a turistairodák (hajj…) rövid eligazítását követően nekiálltunk szállást keresni.

Nehezen bár, de sikerült felkutatni egy olcsó és kényelmes bungalót, ahol még a wifi is működött, a gangról pedig látni lehetett a folyót és a túloldalt elterülő sűrű erdőt. A lepakolást követően lementünk a partra, és hogy kicsit felfrissüljünk, úsztunk egyet a folyó sekélyebb részén. Azért figyeltünk arra, hogy ott lubickoljunk, ahol a gyors áramlatok még nem veszélyeztettek azzal, hogy elsodródunk. Szerencsénkre a nagy áradások is pont lezajlottak, így láthattuk, hogy milyen magasan állt a vízszint a monszunidőszak után. Itt-ott a fákon még mindig felfedeztük a faluból elsodródott tárgyakat, még egy összetört csónakot is észrevettünk a lombok között.

Másnap átkeltünk a komppal a folyón és belevetettük magunkat az erdőbe. A Taman Negara összesen 4343 km2 kiterjedésű, így szemben a Thaiföldön meglátogatott Khao Yai Nemzeti Parkkal, itt az állatoknak rengeteg helyük van elbújni. Nem is álltattuk magunkat, hogy elefántot, netán tigrist látunk, de azért persze titkon reménykedtünk, hogy egy gibbon csak felbukkan előttünk. A túrázó több útvonal közül is választhat, attól függően, hogy milyen sokáig akar bolyongani. Persze ezek aránylag jól ki vannak taposva, sőt a komp környékén mindenütt fapallókon lehet kelni-járni, viszont ha az ember több napos túrára indulna, és valóban be akar menni a sűrűbe, ahhoz már illő egy tapasztalt túravezetőt válsztani. A fapallókon könnyen el lehet jutni a Taman Negara egyik leghíresebb látványosságához, a „canopy walkway”-hez, ami gyakorlatilag a fák között kb. 45 méter magasan kifüggesztett függőhidakból álló tanösvény.

Tériszonyatos...

Miután végigjártuk a kötélpályát és végre újra szilárd talaj volt a lábunk alatt, a folyó mentén északnak folytattuk az utat. Lassan vége lett a deszkapallós járdának és immáron hagyományos erdei ösvényen haladtunk. A terep elég nehezen volt járható. Sűrű vadonnal benőtt dombokon kellett átjutnunk, melyeket a völgyben patakok választották el egymástól. A meredek kaptatókon gyakran kifeszített kötél segítette a mászást.

Egy kitérővel felkapaszkodtunk a Bukit Indah nevű csúcsra is, ahonnan rálátást nyertünk a folyóra és a környező fákkal borított őserdőkre. Itt kis lélegzetnyi pihenőt is vehettünk, mert az alacsonyabban fekvő részeken már igencsak csurgott rólunk a veríték a párás fülledt levegő miatt.

Ivóvizünk azonban fogytán volt, így úgy döntöttünk, hogy még célunk, a Kuala Terenggan nevű falu, elérése előtt visszafordulunk. Letértünk az ösvényről a folyóhoz, ahol sikerül leintenünk egy csónakost, aki hajlandó volt pár ringgitért visszavinni minket a táborhelyünket adó Kuala Tahanba. Menet közben észrevettük, hogy épp a híres „orang asli” nevű nép falujával szemben szálltunk vízre. A turista irodák korábban ide csábítottak minket ajánlataikkal, hogy láthassuk a még kezdetleges életformát folytató falu lakóit. A csónakból próbáltunk elcsípni egy-két tökfödős harcost, de sajnos egyet sem sikerült megpillantani. Valószínűleg pihenőnapjuk volt és focimeccset néztek a közösségi házban…