Georgetownban hihetetlen élményekkel gazdagodtunk, ami magának a történelmében gazdag városnak is, de még inkább a minket kalauzoló, szuperjófej vendéglátónknak köszönhető. Dr. Khan már a kikötőben várt ránk és egy percig nem vesztegette az időt. Belénk tukmált egy fehér kávét, majd kocsijával azonnal elvitt minket a hegyek közé, magának Penang szigetének a belsejébe, hogy a nap hátralévő részében még gyönyörködni tudjunk a természeti szépségekben és a távolban lebukó napkorong fényeiben. Este meglátogattunk egy indiai éttermet, ahol remek fokhagymás nun kenyeret ettünk és megismertük vendéglátónk történetét. Dr. Khan Pakisztánból származott, azonban az egyetemi éveit Malajziában töltötte, így került Georgetownba. Itt kutató orvosként a helyi kórházban foglalkozott a HIV fertőzött betegekkel, valamint a helyi egyetemen okította a következő orvos-generációt. Bár élete gondtalannak tűnt, mint mondta remek fizetéssel, kényelmes lakással büszkélkedhetett, szavaiból mégis azt vettem ki, hogy nagyon nem könnyű nap, mint nap látni és gyógyítani a halálos kórral küzdő betegeket. Talán ebből adódott mindent meghazudtoló életigenlése és energiája, amellyel minket vezetett körbe abban a pár napban. Szinte óráról órára betervezte közös időnket és még szerencse, hogy két délelőttön át vizsgáztatnia kellett, különben félholtan esünk össze a kimerültségtől.

Az első délelőtt, mint említettem az egyetemre kellett mennie vendéglátónknak, így bár előző nap már végigfurikáztunk rajta, de mégis Georgetown régi óvárosát vettük célba, hogy sétálva fedezzük fel az ódon épületeket.

05 - portugaltemplom.jpg

02 - georgetown.jpg

Az 1786-ban alapított várost III. György után nevezte el a brit Francis Light, aki a Kelet-Indiai Társaság képviseletében megvette a területet a kedahi szultántól. Az angol uralomról megannyi régi gyarmati épület árulkodik, köztük a Szent György templom, a katedrális, a városháza, a bírósági épület, a Cornwallis erőd, vagy éppenséggel a Viktória királyné emlékére épített híres óratorony. Az angol befolyás mellett jelentős a Malajzia nyugati felén nagy létszámban élő kínai kisebbség is.

01 - regipenang.jpg

Turisztikai szemmel nagyon érdekes az amúgy Világörökség részét képező régi negyed, sós víztől már málladozó falaira rajzolt, vagy kovácsoltvasból készített és felszerelt vicces képek. Az így létrejött „Street art” olyannyira népszerű, hogy komplett túrát lehet rá szervezni, hogy a várost egy kicsit más módon bolyongjuk be. Mi is beszereztünk egy térképet és felkutattunk pár igazán pompás képet.

03 - streetart1.jpg

04 - streetart2.jpg

Khan pár órával később csatlakozott hozzánk és kivitt minket a városon kívülre a tenger mellé, ahol egy rövidebb sétát követően egy szép homokos parton lyukadtunk ki. Beszereztünk egy strandröplabdát is és remekül mulattunk egymás bénázásán. Vendéglátónk hozott búvárszemüveget is, bár a víz alatt nem sok érdekeset láttunk.

06 - tengerpart.jpg

Visszafelé már motorcsónakkal jöttünk és Dr. Kahn javaslatára megálltunk a helyiek körében népszerű Batu Feringghi strandon. Itt barátunk nekem és Gyöngyinek egy hatalmas meglepetéssel kedveskedett, amely hallatán, örömünkben a felhők közt jártunk…

08 - repulunk.jpg

Másnap reggel, míg a többiek az apartman medencéjében relaxáltak, a doktor pedig vizsgáztatott az egyetemen én elintéztem egy gyors fogorvosi kezelést. Még Koh Lipén tört le egy darab a fogamból, amit félve bár, de kénytelen kelletlen egy helyi kínai orvossal pótoltattam. Miután visszaérkezett a doktor, fóbiája ellenére elvitt minket egy kígyóknak szentelt templomba, ahol egy nagy oltáron és a körülötte lévő póznákon különféle mérgesnek tűnő csúszómászó lógott. A kígyók meg se mozdultak, így az elején komolyan azt hittük, hogy műanyagból vannak. Komolyan mondom, majdnem megfogtam az egyiket, mikor a Gyöngyi közelében lévő épp megmozdult. Mindannyian vagy két métert léptünk hátra. Ekkor hívta fel a figyelmemet Dr. Kahn az oltár mellett lévő táblára, melyben leírják, hogy a halálosan mérges viperákat lehetőleg ne érintsük meg. Még megsérülhetnek...

09 - kigyostemplom.jpg

A templom mellett volt egy kis kiállítás is, ahol lehetett a dögökkel fényképezkedni, de mi inkább letettünk erről. Következő állomásunk egy mecset volt, majd Dr. Khan elvitt minket a hírnevezetes Kek Lok Si buddhista templomba, pontosabban komplexumba, ahol az egyik toronyból remek kilátás nyílt a modern városrészre. Innen nem messze található egy hatalmas buddha szobor, amit szintén megcsodáltunk.

10 - komlexum.jpg

12 - oriasszobor.jpg

Az igazi kilátást azonban a funikulárral értük el, amely felvitt minket a város fölé emelkedő Penang hegyre. Egykoron innen figyelték és vették ágyútűz alá a városhoz illetéktelenül közeledő hajókat. Az estét egy ragyogó indiai étteremben fejeztük be. A számla kicsit borsos volt, de annyi fogást kipróbáltunk és olyan jól főztek, hogy ilyet még magában az óhazában sem ettünk.

13 - kilatashegypenang.jpg

Másnap szomorúan bár, de búcsúztunk barátunktól és Penang híres lánchídján elhagyva Georgetownt, Malajzia belseje, pontosabban a Cameron felföld felé vettük az irányt.

süti beállítások módosítása