Mivel a thai tartózkodási engedélyünk a végét járta, kénytelenek voltunk minél hamarabb, leggyorsabban Malajzia felé elhagyni az országot. Azonban Thaifölddel kapcsolatos utolsó tervem, mégpedig, hogy megtanulok itt búvárkodni még mindig megvalósításra várt. Erről semmiképp sem kívántam lemondani, így a határátlépést követően rögtön vissza is fordultunk,hogy célba vegyünk egy szép szigetet, ahol aránylag kedvező áron lehet elvégezni az open-water tanfolyamot.

Hat Yai-közelében léptük át a határt

A választás Koh Lipe-re esett, amely bár legközelebb van a határhoz, mégis a szárazföldtől igen távol helyezkedik el. Pak Bara-ból egy gyors, kb 20 fős hajóval jutottunk el a szigetre, olyan helyeket elhagyva, mint Koh Turatao, amely egy nagy nemzeti park része. Tudtuk, az élővilág háborítatlansága itt garantált lesz.

Koh Lipe-n nincs is kikötő, így a hajó nem is a parton, hanem egy úszó stégen tett ki minket. Innen long-tail boat juttatott ki minket a fehér strandra. Erről későbbiekben el is diskuráltam Cindyvel, a búvároktatómmal. A vita tárgya, az volt, hogy vajon melyik a jobb? Az, ha a sok long tail boat egyesével fennakad és széttöri a korallokat, egyben veszélyezteti a strandolók épségét, vagy ha egy nagy stéget építenek, amivel egyszer bár, de garantált a pusztítás, viszont megnyitja a szigetet a turisták ezrei előtt. Turisztok így is voltak elegen. Pont a kínai újév idején érkeztünk, így az összes bungaló és szállás ki volt adva. Nem estünk kétségbe, rutinunk már volt. Hamarosan megegyeztünk egy helyi halásszal, aki pár száz bahtért felajánlotta a sátrát, így az első napokat kempingezéssel töltöttük.

A búvárkönyvbe merülve

Másnap felfedeztük a szigetet és begyűjtöttük a búváriskolák ajánlatait. Szerencsénkre a dive resort, amely valóban professzionális iskolának tűnt és az alap óraszámon felül még extra merülést is kínált, kedvezményt adott a tanulóknak a szállásra. Így hamarosan átköltöztünk egy kényelmes, internettel is rendelkező szobába.

Cindy, a divemaster, tényleg remek tanárnak bizonyult, értette a dolgát és mindösszesen ketten voltunk Zsuzsával a csoportban, így személyre szabott oktatást kaptunk. A  búvárhajó, amellyel a merülések helyszíneire vittek, hihetetlen kényelmes volt. Korlátlan forró kávé, tea és minden nap meleg ebéd várt minket a fedélzeten.

Az Andamán tenger pedig gyönyörű. Rengeteg soft-koralt és köztük rejtőzködő bohóchalat láttunk. Hatalmas murénák, tűzhalak és megannyi színes halacska figyelme mellett sajátítottuk el a búvárkodás rejtelmeit. Az áramlatok nem voltak erősek, így kezdésnek tökéletes hely volt. Nekem olyannyira megtetszett a dolog, hogy az open-water után egyből a haladó búvár vizsgára is beneveztem, így még további nyolcszor merültem ebből egyszer éjszaka is.

Mind ez idő alatt Gyöngyi élvezte a paradicsomi körülményeket a sziget strandjain. Fehér homok, türkizkék tenger, pálmafák, napsütés és hideg koktél várta minden nap. Nem beszélve a parton kapott thai masszázsról. 

Esténként a sziget főutcáján sétáltunk, amely tele volt bárokkal, éttermekkel, butikokkal. Vacsoráink állandó helyszínéül pedig felfedeztünk egy indiai éttermet, ahol szinte alig kellett várni a finom kesudiós csirkére és a kemencében sült nun kenyérre. Csodálatos nyolc napot töltöttünk Koh Lipe-n és miután mind a hárman csokibarnára sültünk és felkészültünk az újabb kalandokra, megvettük a hajójegyünket a közeli Langkawi szigetére, Malajziába.