Koh Samuin remekül szórakoztunk és miután felkerült a „mégegyszerideelkelljönni” listánkra továbbindultunk dél felé, hogy felfedezzük a többi gyönyörű szigetet Thaiföldön. A délelőttünk gyorsan eltelt a kompozással és azzal pár órás buszozással, amivel elértük a thai félsziget másik oldalán fekvő Krabi városát. Krabi valójában nem is közvetlenül a tenger mellett fekszik, hanem a hasonló nevű Krabi folyó partján, amely deltát épített az Andamán tenger felé.

Crabs in Krabi

Magában a városban, így nem sok látnivaló van. Van egy szép buddhista temploma és talán maga folyó, ami bár sáros és büdös, azért lehet hajókázni rajta. Említésre érdemes felfelé a vízen két sziklacsúcs, az ún. Kao Kanab Nam, amelyek mészkőbarlangokat rejtenek magukba. Egykoron a barlangokban emberi csontvázakat találtak, amelyek sok találgatásra adtak okot, hogy vajon századokkal ezelőtt emberek lakták a helyet, vagy csak pusztán odaszorultak egy rég elfeledett áradás során.

Kao Kanab Nam

Ha valaki igazán élvezni akarja a strandolást, jobb ha egyenesen a tenger menti Ao Nangban foglal szállást. Mi is kicsit tétlenek voltunk az első nap, de a közeli piacon és a folyóparton kószálva azért sikerült eltöltenünk az idő nagy részét. Másnapra már szervezett programra adtuk a fejünket.

Ao Nang környéken a kötelező program az ún. „4 sziget hajótúra”. Long tail boattal látogattunk a közeli öböl egzotikus szigeteit és a tengerből kiemelkedő csodálatos sziklákat. A négy sziget a Koh Gai (alakja miatt magyar fordításban Csirke sziget) a Koh Tup és a Koh Mawr amelyet egy vékony homokzátony köt össze, és a Poda, amely az elporlatt koralloktól csodálatosan fehér homokkal és átlátszó, türkizkék tengerrel büszkélkedhet. Mind méltó képviselői a képeslapokon is szerepeltetett trópusi paradicsomoknak.

A több órás hajóút során megálltunk egy fél órára snorkelingezni is. Vezetőink kenyérrel csalogatták a színes halakat a hajó közelébe. Már az első morzsákra is százával jöttek és szinte forrt a víz körülöttünk. Én az első csobbanásra azonnal észrevettem egy a tenger alján pihenő elhagyott búvárszemüveget és pipát, ami hamarosan a legbecsesebb kincs lett a hátizsákomban. Visszafelé megálltunk még a csónakkal a Railay beach-en. Az előzőekhez hasonlóan ez is gyönyörű volt, csak sok a fütyi, ugyanis egy víz menti barlangban fallosz szentélyt alakítottak ki a helyiek.

Következő nap egy másik, Koh Samuin kimaradt programot pótoltunk be. A tengeri kajakozást. Busszal elvittek minket egy közeli öbölbe, ahol a csónakokba pattanva feleveztünk egy mangrove fákkal szegélyezett folyócskán.

Bár a túra meglehetősen rövidre sikeredett, azért kicsit tudtam evezős tapasztalataimat kamatoztatni. Egy kellemes ebédet követően, hogy feledtessék a rövid túra miatt érzett csalódottságunkat, elvittek minket még egy kristálytiszta vizű patakhoz is, ahol a fáról csüngő majomköteleken lendülhettünk az üdítő habokba.

A következő tervezett állomásunkban kapcsolatban nem voltunk teljesen bizonyosak. Én szerettem volna megnézni a Part című filmből ismert Koh Phi Phi-t, azonban a vendégfogadósunk lebeszélt minket róla, mondván túl zsúfolt, mivel minden hátizsákos oda tart, túl drága mivel a szigetre még az ivóvizet is hajóval kell szállítani és túl zajos, mivel a német fiatalok gyakorlatilag non-stop buliznak a helyi bárokban. A fényképeken látott gyönyörű öbölbe pedig, ahol magát a filmet forgatták, csak szervezett túra keretében lehet eljutni. A kétségeinket kihasználva a tulaj inkább egy másik, az alig ismert Koh Jam szigetét ajánlotta nekünk pihenésre. Miután beadtuk a derekunkat, segített a szállás és a hajó lefoglalásában is, így a következő napokat egy gyönyörű, érintetlen homokos tengerparton töltöttük.

Koh Jam annyira kies, hogy a hajók meg se állnak a szigeten. A Koh Lanta felé igyekvő járatról kellett nekünk is átszállni egy long tail boatra, ami elvitt minket a tengerparti bungalónkhoz.

Az érintetlen, bár nem lakatlan szigeten alig, pár mienkhez hasonló üdülőhely volt. A legközelebbi falu tíz percnyi sétára helyezkedett el és ott is csak a reggeli harapnivalókat és gyümölcsöket szereztük be, amúgy az üdülőhöz tartozó étteremben vacsoráztunk. A társasági élet központjaként, itt ismerkedtünk meg a többi vendéggel is, akik elsősorban a Skandináv országokból és Nagy Britanniából jártak vissza már évek óta.

Aktív pihenés hiányában pusztán napfürdőzéssel, kagylógyűjtéssel és nyakláncfűzéssel ütöttük el az időt. Éjjelente pedig a part menti élővilág felfedezésében leltük örömünket. A sötétben vadászva óriási remeterákok, fürge tarisznyarákok, apró kétéltűek nevetettek meg minket.

"Jajj, ne már, hagyjatok..."

"Mi van vazze, akarsz valamit?"

"Én nem is létezek."

Első este óriási meglepetésünkre apró foszforeszkáló planktonokat vettünk észre, amint a hullámokkal kisodródnak a partra, rövid ideig pislákolnak, majd kihuny halovány kékes színük.

Na ez egy lopott fénykép, de valahogy így kell elképzelni a planktonokat...

Az ott töltött napok alatt Zsuzsa összebarátkozott a long tail boat kapitányával, aki kedvesen felajánlotta, hogy csónakján elvisz minket a sziget legnagyobb falujába és kedvenc bárjába. Rákövetkező este pedig fire showt néztünk meg a közeli bárban, ahol a sok chicken rice után változatosság gyanánt kipróbáltuk a barrakudát is vacsorára.

Amúgy semmittevéssel teltek a napjaink...

Koh Jam-on eredetileg három napot terveztünk eltölteni, de a végén még egy napig ott maradtunk. Thaiföldi vízumunk sajnos azonban kezdett lejárni, így ötödik nap kénytelenek voltunk összeszedni cókmókjainkat és fordulni egyet a maláj határ felé.