Utazás Siem Reapbe

2014.08.19. 22:45

Sung Noen és Phimai után folytattuk utunkat Kambodzsa felé. Nakon Ratchashimánál újfent buszt váltottunk és Phanom Rung városkáig utaztunk. Tervem szerint itt az ősi khmer út újabb helytörténeti emlékét szerettük volna megnézni mielőtt még tovább haladtunk volna a kambodzsai határ irányába. Leszállva a buszpályaudvaron azonban falakba ütköztünk. Megkérdezve egy helyi asszonyt, hogy mikor és hogyan jutunk el helyi tömegközlekedéssel a város szélén található történelmi parkba, újra szembesültünk a fehér turisták (farangok) felé mutatott cseppet sem kedves thaiföldi viselkedéssel. Az asszony épp belekezdett az útmutatásunkba, kezdve azzal, hogy a 3-as számú megállóról indul egy busz, mikor egy férfi odalépett hozzá és kissé durva modorral mondott neki valamit thaiul. Szegény asszony azonnal megváltoztatta mondandóját és egyből tagadni kezdte, hogy lenne bármilyen egyéb mód a taxin kívül. Hasonló mentalitással sajnos szerte Thaiföldön találkoztunk és bár olykor nyilvánvaló volt, hogy szemrebbenés nélkül hazudnak az arcunkba, a hasztalan bosszankodáson kívül semmit nem lehet tenni ilyenkor.

A jegypénztárban egyértelművé vált, hogy 1 óra környékén indul egy nekünk megfelelő busz, pontosan úgy, ahogy a nő is mondta az elején, azonban kezdtünk elbizonytalanodni aznapi tervünkkel kapcsolatban. Mivel már dél elmúlt, nagyon úgy tűnt, hogyha a romokat megnézzük, aznap már nem érjük el a kambodzsai határt. Összefutottunk egy öreg ausztrál pasassal is, aki már többször megjárta a thai-kambodzsai határt és ő is megerősítette, hogy a határ felé az utolsó járat ugyanúgy 1 órakor indul, mint a történelmi parkba. Mindkét busz időben beállt a megállóba, pont egymás mellé, így válaszút elé kerültünk. Megnézzünk-e még egy khmer templomot és töltsük az estét ebben az álmos és cseppet sem barátságos kisvárosban, vagy próbáljuk még aznap elérni a határt, és ha lehet továbbjutni Siem Reap-be? Mivel az ausztrál, aki két tinédzser fiúval utazott (egyik közülük az unokája volt) elég határozottnak és tapasztaltnak tűnt az ázsiai határátlépéseket illetően, végül is úgy döntöttük, hogy kihasználjuk a helyzetet és csatlakozunk hozzájuk. Így fájó szívvel, de skippeltük a phanom rungi romokat.

01 - hatar.jpg

A határ bizony igen messze volt. Legalább négy órát utaztunk, mire végre megállt a busz egy poros útkereszteződésnél. A sofőr a messzibe mutatott csak annyit mondva: „Cambodia”. Ki se pakoltuk még a hátizsákjainkat a poggyásztartóból, mikor egy fa árnyékából már vagy öt riksás bejelentkezett, hogy továbbsegítsen minket utunkon. Cselesek voltak, ugyanis hiába mondtuk nekik, hogy közvetlenül a határon tegyenek ki, csak egy ahhoz közeli épületig vittek minket. Az öreg ausztrál már előre említette, hogy így lesz. A határbódénak kinéző épületből azon nyomban pattant is ki egy utazási ügynök, hogy felajánlva segítségét a vízumügyintézéshez. Mi csak némán fogtuk a cókmókjainkat és az ügynök kérlelései, fenyegetései és káromkodásai közepette gyalog indultunk a valódi határhoz. A thai kilépés simán ment és a kambodzsai oldalon is igaz kis kenőpénz fejében, de rendben megkaptuk a vízumot. (A határőrök amúgy többet kérnek a vízumügyintézésért, mint amennyi valójában ki van írva az iroda feletti táblán, de nem érdemes emiatt balhézni. Az ausztrál megtette, de felesleges kockáztatni a visszafordítást pár nyomorult dollár miatt.) Miután átjutottunk az ellenőrzésen és elballagtunk a kaszinók épületei mellett, sikerült találni egy taxist, aki furgonjával hajlandó volt mindannyiunkat és egy hozzánk csapódott furcsa orosz fickót elfuvarozni Siem Reapbe.

02 - kasszino.jpg

03 - luxushotel.jpg

Már késő este volt, mikor megérkeztünk a hotelekkel, kaszinókkal, éttermekkel teli városba. Az utcákon hátizsákos fiatalok százai sétáltak fel alá élvezve a gondtalan életet. A karaokebárokból zene és mulatság hangja hallatszott, az olcsó masszázsszalonokba az Angkhor sör mámorától megszédített srácokat invitálták a csinos ázsiai lányok, a szuvenírárusok pedig egy percre sem engedték lankadni az ember figyelmét, színes portékáikkal csábították az őket megközelítő turistákat.

04 - pubstreet.jpg

Megérkezve az ausztrálok szállásához elbúcsúztunk egymástól és mi egy olcsóbb backpackers után néztünk. Nem kellett sokat keresgélnünk, kínálat volt bőven és röhejesen alacsony áron. A boltok viszont a thaiföldiekhez képest drágábbnak tűntek. Az árak Siem Reapben ugyanis USD-ban vannak feltűntetve és azzal is kell fizetni, ennél fogva minden legalább egy dollártól indul. A visszajárót igaz kambodzsai reálban adják vissza és mód van azzal is fizetni, de az nem mondható kedvezőnek. A helyiek sem szeretik. Mi nem próbáltuk ki, de sokan mondták, hogy még az ATM is amerikai dollárt ad ki. Az amcsi turistáknak ez persze király, de a kelet-európaiaknak már nem annyira. Félreértés ne essék, így se vertük magunkat adósságokba és mi persze csak Siem Reapben voltunk, a vidéki Kambodzsa feltehetően teljesen más.

05 - nightmarket.jpg

süti beállítások módosítása