Khao Yai Nemzeti Park

2014.07.01. 22:35

Mivel az útitervünk alaposabb szervezésével otthon csak Bangkokig jutottam, az az igazság, hogy nagyon nem tudtam, hogy Thaiföldön belül mit is érdemes megtekinteni. A Khao San Road végén azonban belefutottunk egy könyvesboltba, ahol a hamisított Lonely Planetek mellett rátaláltam egy egész jó kis Thaiföld útikönyvre. Ez alapján lőttük be a Kambodzsa felé utunkba eső érdemleges megállóként a Khao Yai Nemzeti Parkot.

11 - khao-yai-hiking-trekking-tr.jpg

Bangkokból majd négy órás zötykölődés után érkeztünk meg a pak chongi vasútállomásra, ahol már a bejáratnál megrohantak a nemzeti park látványosságaival teli fényképalbumot szorongató utazási ügynökök, hogy rávegyenek all-inclusive ajánlataikra. Viszont, mivel mi sosem voltunk annyira kényelmesek, hogy belemenjünk ilyen egyszerű megoldásokba, inkább hátrahagytuk az ajánlkozó túravezetőket és egy helyközi buszt összevadászva elfuvaroztattuk magunkat a nemzeti park bejáratához. A belépő 400 bath-ba került és mivel csak egyszeri belépésre jogosít fel, ezért nem is nagyon érdemes a parkon kívül megszállni. Mi ezért döntöttünk inkább úgy, hogy a park területén belül fogunk kempingezni. Mint egy nagy dzsungel-szafarin. Erre ugyanis kifejezetten mód van, bérelni lehet sátrat, matracot, ilyen-olyan kelléket. Van sátorhely, toalettel, zuhanyzóval, tűzrakó hellyel minden szükséges szolgáltatással.

05 sator.jpg

A sátor körül őzek járkáltak.

06 - varanus.jpg

Néha egy varánusz is bekukucskált, de a majmok voltak a legkomiszabbak.

Az egyetlen problémás tényező, ha az embernek nincs saját járműve, a parkon belüli közlekedés. Maga a terület (az állatokra nézve) sajnos, nem olyan hatalmas, azonban mégis több kilométerre vannak egymástól az egyes látványosságok, visitor center, étterem, kisbolt stb. Az autósok viszont kedvesek és szívesen felveszik a stopposokat. Minket a bejárattól egy kedves thai srác vitt el a látogatóközpontig. Innen egy épp turnét megszakító rockbandát intettünk le a kempinghelyig. (Elvileg két helyen is lehet kempingezni, de az egyiket lezárták, mivel az áradás miatt tele volt krokodillal.) A sátorállítás egy csapat kedves helyi fiatal mellé sikerül megejteni, akik azonnal megvendégeltek minket az éppen elkészült vacsorájuk (sült hal, rák és krumpli) mellé. Mi nepáli brandyvel próbáltuk viszonozni kedvességüket. Újdonsült szomszédaink, mivel kocsival voltak, másnap hajnalban elvittek minket egy szép kilátóhoz is, ahol közösen gyönyörködtünk a napfelkeltében.

04 - napfelkelte.jpg

Este a park egyik nevezetességét próbáltuk becserkészni. Az ázsiai elefántot. A Khao Yai még azon kevés parkok egyike, ahol találhatóak még vadon élő ormányosok és mivel, mint említettem az itteni védett életterük elég kicsi, gyakran az autóúton is találkozni velük.

01 - ejszakai szaf.jpg

Mi a naplemente után próbáltuk bevadászni őket egy platós gépkocsiról. A jeep a 11-es számot viselte, ami sokat sejtet az érdeklődők számáról és az esti forgalomról, így nem is csoda, hogy a szegény elefántok a sűrű dzsungelbe menekültek a cikázó reflektorok és keresőlámpák fénye elől. Nekünk szerencsénk volt, mivel épp utunk vége felé sikerült elcsípnünk egy nagyfülüt, amely csak némi tétovázás után vetette be magát a bozótosba társai után.

02 - elefancsi.jpg

Az esti kocsikázás végeztével úgy döntöttünk mi még egy próbát teszünk és zseblámpáink fénye mellett indultunk el az aszfaltúton felfedezni az éjszakai vadvilágot. A sötétből kiszivárgó furcsa neszek és zajok azonban pár száz méter megtétele után meggyőztek minket arról, hogy talán nem okos ötlet egyedül bolyongani a dzsungelben. Mint utóbb megtudtuk, jól is tettük, hogy visszafordultunk, mert bár nem az elefánt, tigris, vagy kígyó támad az emberre, hanem az igazi veszélyt a falkában vadászó elvadult kutyák jelentik.

09 - dzsungel.jpg

Mindazonáltal szerettük volna jobban megismerni a dzsungelvilágot, így másnap egy fiatal, de tapasztalt túravezetővel indultunk túrázni. Luck, hála az égnek közel sem hasonlított nepáli névrokonához. Mindent megtett, hogy igazi dzsungeltúrán érezzük magunkat. Rengeteget mesélt a különböző fákról, növényekről, állatokról, rovarokról, szóval flóráról-faunáról. A 7 km-es ösvényről gyakran le is kanyarodtunk, hogy valamilyen nagyvadra, medvére, netán elefántra leljünk. Sajnos csak nyomaikat és ürüléküket fedeztük fel, melyek arról tanúskodtak, hogy pár órával elkéstünk. Sikerült viszont egy csapat gibonnal összefutnunk és végigszemléltük, ahogy sietősen, de mégis fenségesen egyik fáról a másikra lendültek át.

10 - gibbon.jpg

13 - nagyfagyongyi.jpg

Ebből a fából kenut faragnak a helyiek.

12 - nagyfa.jpg

15 - termeszgolyo.jpg

Az elefánt focilabdának használt egy termeszvárat...

A túraösvény végén két vízesés várt ránk jutalmul. Az egyikben meg is fürödtünk, így abban az élményben lehetett részünk, amelyet Dicaprio is megtapasztalhatott „A part” (The beach) című filmben. A mozi egyes jeleneteit ugyanis (például mikor a vízesés tetejéről leugrik) itt vették filmre.

16 - vizeses.jpg

17 - vizeses caprio.jpg

A túra végeztével visszastoppoltunk a kempingbe, ahol gyors összepakolás után újra kiálltunk az útra és tovább integettünk az elhaladó autóknak. Szerencsére többen is nagyon segítőkészek voltak és a végén egy teherautó platóján utaztunk a pak chong-i vasútállomásig. Innen a következő állomás vonattal, Sung Noen volt, ahol már várt ránk couchsurfer barátunk és az elkövetkezendő napok újabb élményei.

18 - uton.jpg

Szerző: greg.patko

Címkék: Khao Yai