Egy hetes bangoki tartózkodásunk alatt egy napot a közeli Ayutthaya meglátogatására szántunk. Ayutthaya a 14 és a 18. század között a régi Thai Királyság fővárosa volt és számos régi épület, valamint buddhista templomrom maradt hátra mutatóba, amely a birodalom központjának egykori fényéről tanúskodik. Ayutthayába vonattal könnyedén el lehet jutni. És kifejezetten érdemes is legalább egy napra ellátogatni.

A bangkoki Hualamphong állomásról az északi vasútvonalon kell zötykölődni kábé másfél órát. Thaiföldnek amúgy négy nagy vasútvonala van a fővárosból kiindulva. Meglepő módon az égtájak szerint nevezték el őket, így van északi, északkeleti, keleti és déli. A vasúti közlekedés kényelmes, megbízható és nem utolsó sorban biztonságos. Az osztályok közötti különbség, mint mindenütt a világon a jegyek árában és a szolgáltatás színvonalában köszön vissza, de a MÁV-on edződött hazánkfia akkor sem fog igazán meglepődni, ha a helyjegy nélküli, legalja ülést választja. Az állomásokon a jegypénztáraknál lehet kérni egy A4-es méretű, kinyomtatott menetrendet is, külön-külön a fent említett vonalakon közlekedő vonatokról, ami meg szerintem briliáns ötlet.

Megérkezve Ayutthaya állomására csupán pár perces séta a várost átszelő folyó. Kis kerülővel el lehet érni a hidat is, de pár bath-ért érdemes a közelebbi kompot választani. A túloldalt keressünk kerékpár kölcsönzőt, ahogy mi is tettük. A templomromok körbejárásának ez a legegyszerűbb és legkellemesebb módja. Érdemes megnézni a Wat Phra Mahathat templomot, amelyik talán a legközelebb helyezkedik el a komp kikötőjéhez. Ennek érdekessége, romokat benőtt fák gyökerei közt egy beszorult Buddha-fej található.

Ezzel átellenben található a Wat Ratburana, melynek fel lehet mászni a tetejére, sőt a belsejében is megszemlélhető egy, sajnos már elég rossz állapotban lévő, freskó. A számomra legszebb a Wat Phra Si Sanphet volt, amely valójában három hatalmas sztúpa, vagy ún. chedi, és mindegyikük egy-egy régi thai király hamvait őrzi.

Átellenben az újabb építésű Viharn Phra Mongkol Bopit helyezkedik el. Belsejében egy hatalmas bronz Buddha szobor emelkedik.

Innen nem messze lehetőségünk lett volna elefántlovaglásra is, de mivel mi ezt már Nepálban kipróbáltuk, így inkább továbbtekertünk és a legmesszebb lévő látványosságot, egy óriási fekvő Buddhát kerestünk fel.

Visszafelé a város folyója mellett haladtunk el, amelyen mód lett volna csónakázni, de mivel mi már kellően kifáradtunk és a nap is lebukóban volt, inkább úgy döntöttünk, hogy elcsípünk egy korábbi vonatot vissza Bangkokba.

Kókuszfagyi, mindenki egészségére!