Mások úgy hívják időjárási ablak. Mi csak azt mondjuk iszonyú mázli. Reggel kisütött a nap és indulnak a gépek. A repülőtér nyolc órai nyitásakor mi is ott álltunk a sorban, nehogy lemaradjunk. Az első repülőgépet kitörő taps fogadta. Viszont a másodikra még vagy két órát kellett várni a kitört ablakú, fagyos reptéren, ami színvonalban nagyon közel állt a MÁV várótermekre. A lényeg, hogy a második repülő már a mi társaságunk gépe volt. A hollandnak fülig ért a szája, úgy tűnik, eléri a csatlakozását. Ari meg akart tőlünk fejenként 1300 rúpiát valami illeték gyanánt. Hát nem adtam neki egy nagy lóf*t sem.

Felszálltunk a gépre, felbúgtak a motorok és végre végiggurultunk Lukla kifutópályáján. Adios!

Felszállás Luklában

Thomas, a boldog srác Hollandiából és egy megcelluxozott ablak

Kathmanduba érve visszataxiztunk a Youth Hostelbe, ahol fájó búcsút vettünk Aritól és Lucktól. Pontosabban csak akartunk fájó búcsút venni, de ők még úgy gondolták nem jött el az ideje. Valami pénzről motyogtak, amivel állítólag még tartoztunk nekik. 700 rúpia valami taxival kapcsolatos és 1300 rúpia amit Ari fizetett ki reptéri illetékként. (Megjegyzem összesen, korábban még fejenként kért ennyit.)

Sóhajtva elindultam a sarki ATM felé, mert már nem nagyon volt nálam készpénz. Luklában nem lehetett automatát használni, a bankban pedig, mikor éppen nyitva van, horror összeget kérnek ott egy-egy felvételért. Szóval pénz ki, amiből 2000 rúpia szépen átadásra került vezetőink számára. Aztán csend. Ők állnak, nézik a pénzt a markukban és furcsállva hunyorítanak rám. Arcukról leolvasható a kifejezés: Csak ennyi? Nem adsz többet?

- Hát csak ennyi, nincs baksis, nincs hálapénz, nincs borravaló, nincs jutalom! - gondoltam magamban, miközben rájuk nézve idegesen tördelni kezdtem a kezem. Kis ideig még bámultunk egymásra várva, hogy történjen valami, de aztán Arinak leesett végre. Mérgesen hátat fordított és nagy léptekkel elviharzott otthagyva társát, Luckot. Neki még mindig kellett egy kis idő. Szóra akarta nyitni a száját, de láttam meggondolja magát. Lassan lehorgasztotta fejét és mélabúsan ő elindult barátja után. Még néztem őket, míg bekanyarodnak a sarkon, majd csóválva a fejemet én is elindultam hazafelé a katmandui forgatagban.