Nem akar tisztulni az idő. Szemerkélő esőben indultunk el Namche Bazarból. A korábban megismert száraz ösvényen most nagy pocsolyák akadályozzák a haladásunkat. Amúgy rá sem ismerek arra tájra, amelyet korábban csodáltunk. Néha tényleg elgondolkodok, hogy nem-e tévedtünk-e el. A folyó viszont mindig biztos támpont. Szép vadságát még mindig csodálom. Olyan mintha arra várna, hogy rádobjak egy gumicsónakot és száguldjak le a kihívást jelentő zúgóin. Mondom is majd a bátyónak, hogy legközelebb itt raftingolunk.

Útközben megálltunk egy fabódénál pihenni. Ittunk egy forró teát a helyiekkel és megkostóltunk egy olajban kisütött fánkszerű karikát. Kifejezetten finom volt, különösen a sok indiai és dhál után valami, ami emlékeztetett a hazai ízekre. Sajnos nem volt hozzá lekvár, de így is remek volt.

Az úton gyakran találkoztunk iskolás gyerekekkel, mint megtudtuk iskolaszünet közeleg, így mindenki jön haza a falujába. Szegények cipelhették a nagy táskákat az esőben. Luck segített is egy csöpp kislánynak a meredek hegyoldalban.

Mire megérkeztünk a szállásra az eső már komolyan rákezdett. Csurom vizesek lettünk, viszont tudtuk, hogy ezen a helyen már forró zuhany vár minket. Este a társalgóban összefutottunk egy kaliforniai sráccal, aki állítólag az alaptáborból jött. Mi még egyszer sem láttuk, pedig azokkal, akikkel nagyjából együtt indultunk többször is összefutottunk már az út során. Olyan ez, mint egy nagy diáktábor, az út alatt mindenki megismer mindenkit. Luck és Ari is ott melegedtek mellettünk, bár gyakran átmentek a konyhába koccintani. Látszott rajtuk, hogy ők is örülnek, hogy sikeresen túl vannak a túra nehezén. Luck-nak a végére már teljesen keresztbe álltak a szemei. Próbáltunk diskurálni, de a szesz, meg a szegényes angoltudása nehezítette a párbeszédet.

Azért kicsit megnyílt nekem. Elmondta, hogy a Kancsendzönga vidékéről származik. Ezt a hegyet azóta ismerjük igazán, mióta Erőss Zsolt és Kiss Péter odaveszett. Szóval egy szegény faluból költözött át Kathmanduba, ahol az egyik szállodában dolgozott, mint mosogatófiú. Majd mikor a szálloda indított egy expedíciót a vendégeknek, ő is csatlakozott a konyhai holmik cipelésében. Lassacskán nemcsak a konyhai holmikat, hanem a más poggyászokat is cipelt. Elmondása szerint nagyon pocsékul bántak vele és társaival. A túrák végén jellemző volt, hogy a holmikat, amiket a vendégek hátrahagytak szétosztották a társaság között. Ezt úgy kellett elképzelni, hogy egy zsákba beraktak mindent és mindenki belenyúlhatott. Amit megragadtál az lehetett a tiéd. Olykor egy szakadt kesztyű, olykor egy jó pulcsit jutott. Luck büszkén mesélte, hogy egyszer egy nagyon jó bakancsot sikerült szereznie. Viszont a serpákra nagyon fújt. Elmondása szerint, mint a túra vezetői a baksist mindig megtartották maguknak és a teherhordóknak semmit nem adtak. Mindig elintézték azzal, hogy ott van nekik a zsák. Azaz a zsákbamacska. No innen került Luck aztán egyszer, az egyik barátja révén, egy túravezetői tanfolyamra, ahonnan sikerült egy turistairodán keresztül hegyi vezetői állást kerítenie. Felkapaszkodott a teherhordók közül, de véleményem szerint még messze van attól, hogy tényleg jó vezető legyen. Személyiségben sokat kell változnia.

Próbáltunk még másról is beszélgetni, de mivel Luck már tényleg rossz állapotban volt, inkább befejeztem a diskurzust és eljöttem lepihenni. Kíváncsi vagyok, hogy ő holnap milyen állapotban lesz.