Hajnali ötkor keltünk, hogy ne kelljen kapkodni a becsekkolással, csomagok feladásával stb. Max 15 kg-t lehet felvinni a gépre, így még szerencse, hogy a két felbérelt vezető Luck és Ari is velünk volt. Érdekes mód, de nekik egy kis 25 literes táskában mindenük elfért, így meg tudtuk osztani a reptéri többletsúlyt. Mindazonáltal meglepő, hogy a váróteremben külön ültek, míg más túravezetők a vendégeikkel társalogtak. Nem tudjuk mire vélni.

1 - repcsi.jpg

Amúgy felesleges volt a korai kelés, legalább 3 órát vártunk arra, hogy felszálljon a sűrű köd. Nemcsak Kathmanduban volt kicsi a látótávolság. Meg kellett várni, hogy kitisztuljon az idő Luklában is. A repülőút egy-két légörvénytől eltekintve kellemesen telt, izgatottan leste mindenki a Himalája csodálatos és sejtelmes láncvonatát. Felülről olykor meg megközelítettünk egy magasabb hegyet és szinte súroltuk a tetején megpihenő házikókat.

3 - repcsi inside.jpg

2 - reopülőút.jpg

A landolás is simán ment, annak ellenére, hogy Lukla rajta van a tíz legveszélyesebb reptér listáján. Igencsak rövid leszállópálya érdekes módon van kialakítva. Lefelé lejt, ami tök praktikus, mivel landoláskor lassítja, lefelé jövet pedig felgyorsítja a repülőgépeket. A kiszállást követően megrohantak minket a hordárok, mondtam is a többieknek, itt is simán fel tudtunk volna valakit bérelni. Akkor nem kellet volna fizetni a két újdonsült vezetőnk retúr repjegyét Kathmanduból.

4 - repter Lukla.jpg

Lerakodtuk a felesleges cókmókokat egy vendégházban, ettünk egy rántottát ebéd gyanánt és indultunk is tovább. menet közben beszereztem egy gázpalackot. Ari ott volt és segített a vásárlásnál, diskurált egy kicsit az eladóval, mikor az árat kérdeztem. Szerintem drágábban vettem, mint kellett volna…

5 - kapu.jpg

A táj viszont gyönyörű, leírhatatlanul tiszták a színek. Mesekék égbolt, világítóan fehér hegycsúcsok, zöldellő fák és hatalmas szürke sziklák. Sokszor megállunk fényképezni. Főleg mikor egy függőhídakon kellünk át, amik újnak és biztonságosnak tűnnek. Mind acélból van, nem az a korhadó fa, mint a filmekben. Jó téma volt egy-egy gigantikus imamalom, vagy sztúpa is.

13 - imatablak.jpg

10 - imamalom.jpg

Az időjárás nagyon kegyes hozzánk. Végig sütött a nap és ha ez továbbra is így megy, nem is fog kelleni a steppelt nadrág. Ma is csak jól aláizzadtam. Igaz késő délután kezdett kicsit már felhősödni.

7 - karavan.jpg

Menet közben megálltunk egy fogadónál, hiába mondtuk Arinak, hogy nem vagyunk éhesek. Ő nagyon ajánlgatta, de mi csak egy forró teát ittunk. Nagyon csendes a két kísérőnk. Arii közülük a beszédesebb, de őt meg nehezen lehet megérteni. Megtudtam, hogy két éve hordár. Luck avatta be a bizniszbe és nagyon örül neki. Azt mondta, hogy a napi tényleges munkavégzéshez képest nagyon jól fizet. Megmutatta bakancsát, amit egy svájci túrázó hagyományozott rá. Nagyon büszke rá, bár szerintem igen ócska. Tuti helyi hamisítvány. Mindenesetre olyan érzésem van, mintha tőlünk is várna majd valami ajándékot. Majd meglátjuk…

12 - Ari és Luck.jpg

Ari és Luck, a két "vezető"

11 - haz.jpg

Az éjszakai szállás kényelmes, igaz megint kétágyas szobában vagyunk hárman. Van melegvíz is, bár ahogy látom, perkálni kell érte. Internetre is befizettünk, így végre tudtam biztosítást kötni kettőnkre. Már azt hittem enélkül másszuk meg a hegyet. Erre a két hétre a Worldnomads-ot választottam. Kettőnknek csak 30 euro volt, ami ilyen tekintetben sokkal olcsóbb az eddigi True Traveller-nél.

6 - osveny.jpg

A társalkodóban megismerkedtem egy fiatal ausztrállal, aki szintén nemrég járt Indiában. Zsuzsa meg lebratyizott egy öreg angollal is, aki tisztára úgy néz ki, mint az utolsó keresztes lovag. Rémes az akcentusa. Állítólag fél a repüléstől, ezért gyalog tette meg az utat Jirítől. Nem semmi.

14 - szelektív.jpg

Szelektív szemétgyűjtés már a Himalájában is! Példamutató.

8 - kisgyerek.jpg

Kópé

süti beállítások módosítása