Vasút Indiában

2014.03.20. 17:20

A vasúti közlekedés Indiában igazi kihívást jelent nem csak a nyugati turistáknak, de maguknak az indiaiaknak is. Az ország hatalmas és mivel a lakosok előszeretettel vándorolnak a szubkontinensen belül a vonatnak kiemelt szerepe van. Különösen annak fényében, hogy az átlagember a repülőjegyet, hiába fapados, nem engedheti meg magának. A busz nagy távolságokra kényelmetlen és a forgalom ismeretében lassú is és veszélyes is. Így marad a vasút, mint adu ász.

DSC03373.jpg

Száraz adatok: az Indiai Vasúttársaság a 9. legnagyobb foglalkoztató a világon. (Összesen 1,4 millió munkavállalója van.) Közel 64 ezer kilométer hosszú vasúthálózatán évente több mint 6,2 milliárd utas fordul meg. Szóval meglehetősen zsúfoltak a szerelvények, bár az sem mindegy melyik osztályról beszélünk. Mivel ebből is van vagy tíz. Na, szép sorjában:

  • 1A - légkondicionált első osztályú, amelynek árai a repülőjeggyel vetekednek, de ennek megfelelő luxust is biztosítanak.
  • 2A - légkondicionált másod osztályú, ahol 4 x 2 a kocsiban + 2 külön hely van a folyosón. Az ember kap ágyneműt.
  • 3A - légkondicionált harmad osztályú kocsi. Ugyanaz, mint a fenti, csak szűkebb, azaz 6 x 3 hely található. Ágynemű van.
  • CC - légkondicionált kocsi kényelmes, egynapos utazásra tervezett székekkel
  • EC - légkondicionált kocsi kényelmes, a fenti székek luxus verziója, de csak a Shatabdi Expressen van ilyen, így ez felejtős.
  • FC - ugyanaz, mint az 1A, csak légkondícionáló helyett ventilátor van. Ágyneműt itt már ne keressen senki.
  • SL - hálókocsi, a legnépszerűbb. 2 x 3 vízszintes ágy, a középső nappal le van hajtva, mert kicsi a hely, így az alsón „jobb esetben” két ember osztozik.
  • 2S - mint a CC, egynapos utazásra, csak székek helyett fapadokkal és légkondi nélkül.
  • UR - helyfoglalás nélküli, másod osztályú kocsi, fa vagy műanyag-ülésekkel, legolcsóbb, nyomor kategória.

A fentiek alapján mindenki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. Mi egyszer próbáltuk ki a 2A kategóriát, utána végig SL-t választottunk, ha lehetett. Ez megfelelő alkalom a helyiek megismerésére, közel áll a MÁV színvonalhoz, és még nem esznek meg a patkányok…

Gyöngyi V.jpg

Maga az utazás hatalmas élmény és javaslom, hogy tegyen fel mindenki a bakancslistájára egy 30 órás indiai zötyögést. Az emberek nagyon kedvesek, a nyomorgás és az órákig tartó unalmas tespedés összekovácsolja az embereket.

Gergo V.jpg

Kezdjem az elején, már a vonatjegyek beszerzése is igazi kihívás, hacsak az ember nem akar extrafelárat fizetni valamelyik utazási irodának. Melegen ajánlott több nappal, ha nem egy héttel korábban gondoskodni a helyfoglalásról. Ez megtehetjük bármely pályaudvari irodában, vagy próbálkozhatunk az interneten. Az internet kicsit döcögős, akár a vasparipa.

Most leírom, hogy próbálkoznak az emberek, úgy általában, és hogy nem lehet jegyet foglalni. Az indiai vasúttársaság honlapján (www.irctc.co.in) kellene először regisztrálnunk. Itt egy kis fennakadást okozhat a kötelező indiai telefonszám megadása. Ha nincs indiai sim-kártyánk (pl.: Airtel), mert már miért is lenne a világ másik végén, írjunk egy szívhez szóló levelet az admin@irctc.co.in e-mailcímre és miután többszöri levélváltás után elküldtük nekik az útlevelünk fénymásolatát megadják a szükséges jelszót. A honlapon bejelentkezve kiválaszthatjuk honnan, hova és mikor akarunk utazni, milyen típusú jegyet szeretnénk (a jó választás az „e-ticket”, amit e-mailben és sms-ben küldenek el, az „i-ticket”-et ugyanis kiszállítják az ember címére), a quota legyen „Gender”. A „Tatkal” ún. emergency ticket, amiről később még írok. Kis várakozás után, a szerver terheltségétől függően, kidobja a gép, hogy milyen járatok vannak és milyen osztályú jegyekből hány darab van még. Beixeljük a nekünk szimpit és meglátjuk a lehetőségeinket. Ha azt látjuk, hogy a jegy RAC-cal kezdődik meg kell osztani az fekvőhelyet valaki mással, de ha felváltva is, de biztos lesz ülőhelyünk. Ha viszont WL betűket látunk, akkor az annyit tesz, hogy Waiting List-re, azaz várólistára kerültünk. A WL utáni számok mutatják, hogy hányadikak vagyunk a sorban. Ha kb. 30-ra csökken ez a szám az indulás előtti napon, akkor még lehet némi szerencsénk, hogy páran visszamondják az utat, vagy lekésik a vonatot, így kapunk ülőhelyet és nem kell állni. Az RLWL esetén egy köztes állomásig kell csak ülőhelyre várnunk, utána szabad a pálya.

A jegyünk és a várólista aktuális állapotát megtudhatjuk a www.indianrail.gov.in honlapon, ahol csak be kell ütni a foglalási számot a PNR status-hoz és voilá. Itt letölthetjük az útvonalat is.

Miután kitöltjük az utasok adatait, boldogan továbbmehetünk a fizetés oldalra, azonban itt kapjuk majd a feketelevest és ahol gyakorlatilag el is vérzik eddigi ténykedésünk. A rendszer ugyanis nem fogad el külföldi hitelkártyát. Elvileg azt írják, hogy American Express működik, de ez kamu. Csak ezért ne váltson ki az ember ilyen típusú kártyát. (Amúgy tapasztalatunk alapján az OTP American Express az egész szubkontinensen, sőt Nepálban sem működik, úgyhogy erre érdemes rákérdezni mielőtt befizetünk rá a bankunknál.)

Fekszem.jpg

Mi magunk, a fizetés miatt, interneten keresztül többszöri nekirugaszkodásra sem tudtunk jegyet foglalni. Mindig kellett egy helyi segítsége. Mindazonáltal vannak más honlapok is az indiai jegyfoglalásra, ahol a lehetőség külföldiek számára is adott. Ilyen a www.cleartrip.com, vagy a www.makemytrip.com. Igaz mindkettő felszámol pár százalék költséget, de ha az ember nincs Indiában, akkor nincs más választása. És legalább nem duplaárat kell fizetni a jegyért, mint egy helyi tourist office-ban.

ülő.jpg

Korábban említettem, hogy létezik az a bizonyos Tatkal kvóta, vagy más néven emergency ticket. Ez gyakorlatilag abból áll, hogy a forgalmas vonatokra nyitva hagynak pár helyet, amit csak az utolsó pillanatban lehet lefoglalni. Ezt elviekben - ha valakinek sikerül - meg lehet tenni interneten keresztül is, de olyan egyszerű halandó turisták számára, mint mi, a legbiztosabb, ha közvetlenül a pénztárnál csapunk le a kínálkozó lehetőségre. Ez úgy zajlik, hogy minden reggel 9-kor meg kell jelenni az indóháznál és kell állni abba az ablakba, ahol a Tatkal jegyeket osztják. Bizonyos helyeken fel is kell iratkozni egy listára is, hogy az igazságosság jegyében mindenki lássa mikor jöttél. Erről érdemes informálódni, hogy ne legyen ökölharc a végén.  Az ablakok környékén elszórva, biztos fogunk találni formulákat, amiket pontosan ki kell tölteni, hova mikor akarunk utazni. Legyen nálunk fénymásolat az útlevelünkről, kérni fogják! 9-kor nyitják az ablakot, ami kb. fél óráig van nyitva és mivel a város összes turista irodája képviselteti magát a sorban, meglehetősen sietősen kell lebonyolítani a dolgot. Készítsünk ki közel annyi pénzt, mint amennyibe a jegy várhatóan kerülni fog, mert ha ott akarunk nagy pénzt váltani, az bizony fokozza a lincshangulatot. Még egyszer: 9-kor nyit és csak a 24 órával későbbi vonatra lehet jegyet foglalni. Szájbarágósan: a másnap 8 órakkor induló vonatot már lekéstük. Elvileg létezik külön kvóta külföldieknek, bár én ezzel még nem találkoztam. Érdemes rákérdezni.

Tatkal.jpg

Még pár érdekesség:

Általában külön pénztárablak van a külföldiek számára. Ide állnak még a mozgássérültek, a szabadságharcosok, az újságírók és a parlamenti képviselők is.

A vonatkocsi oldalára faxpapíron mindig kiteszik az ember nevét és az ülés számát tájékoztatásul.

Jegyet visszamondani, csak 24 órával az indulás előtt lehet, ha pénzt is akarunk látni.

A Varanasi-Gorakhpur járaton találkoztunk olyannal, hogy a szerelvény kocsijaira két szám volt felírva, ami nem kicsit volt zavaró. Miután rossz kocsiba ültünk le, megtudtuk, hogy a fenti szám az odaútra vonatkozik, az alsó a visszaútra. Vagy épp fordítva, na, erre már nem emlékszem pontosan. Mindenesetre hülyeség, hogy nem egy számozása van a kocsinak mindkét útra. No, de ez Incredible India.

A szerelvények sűrűn késnek és nem mindig mondják be angolul, hogy mikor fog beállni. Legjobb, ha lesátorozunk egy unatkozó yard mellé és faggatjuk a helyzet állásáról.

Ha bénák vagyunk és csak WL jegy jutott, azzal elvileg még utazhatunk. Ha jön a kaller, próbáljunk kis kenőpénzzel érdeklődni a szabad helyek iránt, ha mást nem, de esetleg a kiszolgáló személyzet ágyát meg lehet kaparintani.

Én utazásnál a felső ágyakat preferáltam, mert akkor elkerüljük a csúszómászó koldusok nyomorult tekintetét. Nyugisabb is.

Vigyünk meleg ruhát a vonatra. Hiába van nappal 50 fok, estére lehűl a levegő és az ajtót mindig nyitva hagyják az állomásoknál. Az ablakokat se lehet rendesen zárni.

A szerelvények és az ülések koszosak. Ne ünneplőben utazzunk és készüljünk fel, hogy iszonyú retkesek leszünk egy harminc órás utazás után.

Vegyünk láncot és lakatot a vonatra, amivel oda tudjuk zárni a táskákat az ágyhoz. Hallottunk olyanról, hogy menet közben egyszerűen kidobják a táskákat a sínek mellett várakozó haveroknak.

Ha hosszabb útra megyünk, készítsünk be valamilyen kaját és innivalót. A vonaton kínált főtt kajából ne együnk! Kellemetlen, ha az embert egy indiai vonaton kapja el a fosás. Törlőkendő, kézfertőtlenítő alap.

Amúgy az étel és italárusok folyamatosan flangálnak a szerelvényen. Reggel 5-től, este 9-ig, csak azt halottuk, hogy "Csáj káfé, káfé csáj"…

És készüljünk fel a kíváncsi szemekre, az érdeklődő emberekre és önkéntes fényképészek hadára. Ne féljünk megismerkedni velük, kellemes élmény…

Utastársaink.jpg

Remélem segítettem bárkinek is a fenti információkkal. Ha igen, akkor örülök, hogy ezt nem körmöltem le hiába.

Gandhi.jpg

Szerző: greg.patko

komment

Címkék: India

süti beállítások módosítása