New Delhi nemzetközi repterére november elsején úgy hajnali 3 körül érkeztünk meg. (Na ja, a blog kicsit le van maradva.) A reptéren még bevártuk Zsuzsát, aki egy órával később jött moszkvai átszállással Budapestről. Miután megvásároltuk a duty free shopban a kötelező fertőtlenítő italokat (1 Finnlandia és 1 Jack Daniels), valamint váltottunk egy kevés rupiát, a hostel furgonjával bekocsikáztattuk magunkat paharganji szállásunkra.

India levegője már az első szippantásra a különleges, egzotikus élmények ígéretét rejtette magában. A baloldali közlekedés nem volt unikális, Angliában már találkoztam vele, de mikor megláttam az első tehenet (a lányok elefántot) delhi utcáján, már kezdett tudatosulni, hogy ez nagyon nagyon más lesz, mint Európa.

Számunkra Ázsia igazi kapuja: India

India első pillanatban sokkoló élmény minden nyugati számára. Én azt hittem, hogy Ealingben (London indiaiak által lakott része) eleget edződtem ahhoz, hogy ne érjen meglepetés, vagy legalább is könnyebben befogadjam a helyi szokásokat, de mikor hajnali 4-kor bekanyarodtunk Paharganj sikátoraiba bizony nagyot ámultam.

Paharganj New Delhi hátizsákosok körében igen kedvelt negyede. A meglepően olcsó szállás bűvöletében foglaltam ide szobát és bár előtte a youtube-on megnéztem pár videót, hogy ugyan miféle könyék is ez, a látvány mikor a furgon kerülgette a szeméthegyeket szimatolgató kutyákat, a málén álldogáló teheneket és a csont soványra fogyott, gyolcsokat viselő hajléktalanokat mégis sokkoló volt.

Paharganj főutcája nappal

Sales indiai módra: kuka

A higiénia nincs mindenek felett

A hajnali érkezést követően muszáj volt pár órát aludnunk, csak ezután indultunk felfedezni a várost. De csak indultunk… gyalog ugyanis csupán az első sarokig jutottunk, ott máris áldozatai lettünk egy turistairoda buzgó ügynökének. Miután egy ingyenes várostérképpel becsalogatott minket a légkondicionált irodába, egy órán át hallgattuk a fazon személyre szabott ajánlatát. Percek alatt teljes részletességgel kidolgozta számunkra az elkövetkezendő egy hónapot. Mindent. Merre, mit, mikor, hogyan nézünk majd meg, hogyan bérlünk autót, miért visznek el furgonnal, mennyit fizessünk ezért neki, stb. Végül is csak egy másfél napos bértaxit és városnézést tudott a nyakunkba varrni potom 1700 rupiáért. Ezt, így utólag, jó döntés volt bevállalni. Egyrészt kényelmesebb és gyorsabb volt ily módon meglátogatni a főbb nevezetességeket, másrészt nem kellett harcolni a zsúfolt buszokon és metrón a tömegekkel. (Erre ekkor még nem voltunk felkészülve.)

Zsúfolt tömegek, dugók: easy rider, öreganyám!

Ami még szerencsés volt az autóbérlésben, hogy a vezetőnk elvitt minket több olyan étterembe is, ahol végre kulturáltabb körülmények között ismerkedhettünk meg az indiai gasztronómiával. (Kit érdekel, hogy kapott ezért jattot a vendéglőstől, végre megtömtük a bendőnket.)

Kaja!!!

A másfél nap alatt sok látványosságot letudtunk a taxival. Első nap megnéztük a Birla Mandir-t, amely egy nagy hindu templom-együttes, és ellátogattunk Lodhi kertbe is ahol számos régi mauzóleum épületét csodálhattuk meg. A következő nap ránk tukmáltak két biciklis riksát, mivel állítólag gépkocsival nem lehet a Jama Masjid, azaz a Nagy Mecset közelébe hajtani, mindenesetre a Fűszerbazár felé történő kis kitérővel bevállaltuk már csak az élmény kedvéért is. A Vörös Erőd körül megtett rövid séta után az Unesco által is jegyzett Humayan sírja felé vettük az irányt, de előtte még – vezetőnk javaslatára – megálltunk azon a helyen, ahol Mahatma Gandhit elhamvasztották. A napot a Lótusz templommal zártuk. Sajnos arra már nem jutott időnk, hogy az egyik legérdekesebb látnivalót a Qutab Minart meglátogassuk és sajnos erre másnap sem volt esély, mivel elkezdődött az indiaiak egyik legnagyobb ünnepe a diwali.

A Birla Mandir előtt

Elefánt és szvasztika, visszatérő motívumok